Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a tanácsköztársaság idején - Somogyi Almanach 14-15. (Kaposvár, 1970)

Somogy művelődésügye a Tanácsköztársaság idején - Iskola és oktatás. A pedagógusok helyzete, szerepe - A tanítók helyzete, szerepe

A tanítók politikai állásfoglalását illetően a somogyi - vidéki - viszonyokra különösen helytálló Kötc Sándornak az a megállapítása, hogy a radikális és szocialista pedagógusszervezetek minden tagja sem volt minden kérdésben radikális állásponton, és sokan közülük nem voltak szocialista meggyőződésűek, nem ismerték a marxizmus forradalmi tanítását, és inkább csak érzelmileg álltak közel a forradalomhoz,, a radikálisok harcához."

163 A korábbi évek, évtizedek gyakorlatának, torzító hatásának eredményeképpen sokan voltak közülük passzívak, a közügyektől visszahúzódók, politikailag közömbösek. Világnézeti-politikai tekintetben a legjobbak is alig léptek tovább a polgári demokratizmus antifeudális, antiklerikális felfogásán; a szocialista nézetek sokszor kezdetleges módon, vulgarizáltán jelentek meg körükben, nemegyszer az őskereszténység huszadik századi reinkarnációjaképpen. A közös eszmei alap a népért, a nép kulturális színvonalának felemeléséért érzett felelősség, a széles körű klérus- és egyházellenesség, a vagyoni aránytalanságok és a társadalmi igazságtalanságok megszüntetését helyeslő és sürgető humánum volt. Ezen bontakozott ki az a sokrétű társadalmi-politikai tevékenység, amely csakhamar túlnőtt az iskola falain, és amelynek során - és eredményeképpen - a somogyi tanítók szemléletében és magatartásában jelentős változások következtek be.

16

'

1 Úgyannyira, hogy az augusztusban megindult fegyelmi vizsgálatok során elhangzott ellenük a vád, hogy ,,a tanácskormány exponensei voltak",

163 majd nem sokkal később hasonló szellemű támadás indult ellenük a helyi sajtóban is.

166 A tanítók tevékenységének jellemzésére és összegezésére a Tanácsköztársaság bukása után hivatalába visszatérő Gönczi tanfelügyelő augusztus 17-én kelt körlevelét idézhetjük: ,,a munkástanács művelődési osztályának tagjai, elnökei, alelnökei, jegyzői stb. voltak; agitációs beszédeket tartottak, agitációs körúton voltak, vagy a tanácskormány valamely rendeletének végrehajtásánál (iskolák átvételénél, kastélyok lefoglalásánál, leltározásánál) segédkeztek..."

11

" A tanfelügyelő 1919 októberében előterjesztett összegző jelentésében is arról olvashatunk, hogy „megdöbbentő átalakulás" történt a tanítóság körében, s bár ezt nagyrészt a Tanácsköztársaság által teremtett kényszerítő körülményekkel magyarázza - „semmiféle más közalkalmazottakra nem nehezedett a tanácskormány úgy rá, mint a tanítókra" - kénytelen megállapítani, „hogy főképp a fiatalokat az ígéretek és kilátások eltántorították; többen önkéntes propagálói voltak az új eszméknek.""'

8 A legáltalánosabb és legegységesebb a részvételük „mindenekelőtt a közoktatásügyi feladatok végrehajtásában". 16

'

J Szó volt már arról, hogy néhányan a felekezeti iskolák államosításával, a vallási jelvények eltávolításával, a vallásoktatás megszüntetésével és az iskolák összevonásával a központi rendeleteket megelőzve hozzáláttak a demokratikus iskolareform alapvető követeléseinek végrehajtásához.

1

'

0 Az ezekre vonatkozó utasítások teljesítésében később is határozottan és egységcsen jártak cl. Az iskolai oktatómunka tartalmi és szemléletbeli változásaira való felkészülés, a szükséges társadalmi ismeretek jobb elsajátítása érdekében valóban önként vállalták a nyári világnézeti átképző-tanfolyamokon való részvételt.

1,1 Munkájuk, törekvéseik erőteljesen segítették az iskolareform következő fázisának: a nyolcosztályos népiskola megvalósításának előkészületeit.