Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a tanácsköztársaság idején - Somogyi Almanach 14-15. (Kaposvár, 1970)

Somogy művelődésügye a Tanácsköztársaság idején - Iskola és oktatás. A pedagógusok helyzete, szerepe - Az elemi népiskolák

„Tegnap az angolok nagyon csodálkoztak hogy az óriási Eszterházy-uradalom közepén, Szentjakabon olyan iskolát láttak, amilyen ott van . . . Először a csirás-istállókat látták, s azzal nagyon meg voltak elégedve . . . De mikor az iskolába mentünk, nagyon el voltak képedve. Kíváncsian néztük a téglával kirakott szobát, az iskola zsúfolt apró padjait, a piszkos faliképet, az osztálynaplót. . . Hát még mikor átkocsiztunk Déncs-majorba, ahol a piros arcú kis gyerekek azt mondták, hogy itt nincs iskola, és ők két óra járásra mennek gyalog Szentjakabra . . '

m Móricz Zsigmond riportja jellemezte így a somogyi uradalmi iskolák helyzetét. De nem volt jobb a felekezeti vagy községi iskolák nagy részének állapota sem. A tanfelügyelői jelentésekben évtizedeken át ismétlődtek hasonló vagy még súlyosabb megállapítások.

70 1919. március 22-e után az újjászervezett tanfelügyelőség első teendői közé tartozott egy - a hagyományos tanfelügyelői látogatásoknál szélesebb körű, több iskolára kiterjedő - vizsgálat megindítása az elemi iskolák helyzetének felmérésére. Március utolsó napjaiban, majd április 14-17-én a kaposvári, lengyeltóti és tabi járás 19 községében 24 elemi iskolát és egy óvodát látogattak meg a tanfelügyelőség beosztottjai. A látogatási jegyzőkönyvek rideg tényei a 24 közül mindössze két iskolát mutattak „elfogadhatónak", ill. „megfelelőnek"; 18 iskola rossz" vagy „nagyon rossz" állapota miatt nyomorúságos kényszermegoldás, 4 iskolai célokra teljesen használhatatlan. A balatonöszödi református elemi iskola „épülete teljesen rozzant viskó, alacsony és szűk kis tanterme van, az ablakok és ajtók korhadtak és kicsinyek". Balatonbogláron „az iskola épületei régi, alacsony, alkalmatlan, nyirkos házak, az egyik gazdasági istállóból van átalakítva." A balatonlellei községi iskola „az út közepén áll, udvara nincsen". Gyugy község római katolikus kéttantermes iskolája: „düledező, az egyik terem fala már ki is dűlt, a többi rész is életveszélyesen meg van rongálódva. A megmaradt tanterem alig használható." Nagycsepelyen a római katolikus iskola „épülete kritikán alóli, düledező, a padlása beomlott, a szomszéd felüli fala ledőlt". A kötcsei református iskola „düledező szalmafedeles viskó, amely iskolai célokra egyáltalán nem használható, . . . tűzveszélyes." Ugyanitt a katolikus iskolában „az iskola állapota miatt" a tanítás 1914 őszétől szünetelt, a gyerekek az evangélikus iskolába jártak. Az iskolák általában elhanyagoltak, gondozatlanok, piszkosak voltak, általános a túlzsúfoltság. Gyugyon 128 mindennapi tanköteles és 32 ismétlő, Kötcsén 129 mindennapos, Nagycsepelyen - a református iskolában - 81 mindennapos és 42 ismétlő jutott egy-egy tanteremre és tanítóra. Kivétel nélkül hiányos az iskolák felszerelése: régimódi, hosszú padok, töredezett táblák, elrongyolódott térképek, csonka számológépek szerepeltek a felsorolásokban, ifjúsági és tanítói szakkönyvtár alig néhány iskolában található.

70 A következő hetekben további 3 5 elemi iskoláról érkezett hasonló - az iskolák helyzetének sürgős megváltoztatását; lefoglalt kastélyokba költöztetését, renoválását vagy új iskola építését kérő - jelentés az érdekelt munkástanácsoktól, művelődési osztályoktól, tanítóktól vagy más szervektől, személyektől." A korántsem teljes helyzetképet adó, feltehetően csak a legtarthatatlanabb állapotokat tükröző jelzések, kérelmek parancsolóan sürgették az illetékes megyei hatóságokat a gyors beavatkozásra. A tanfelügyelői jelentések alapján a Megyei Munkástanács Intézőbizottsága 1919. április 18-án foglalkozott az elemi iskolák helyzetével, s felszólította