Kelemen Elemér: Somogy megye művelődésügye a tanácsköztársaság idején - Somogyi Almanach 14-15. (Kaposvár, 1970)

Somogy művelődésügye a Tanácsköztársaság idején - Iskola és oktatás. A pedagógusok helyzete, szerepe

tézkedéseinck sorában az elsők közé tartozott.

1 A nyolcosztályú népiskola felállítására vonatkozó 174042/1919. K. N. sz. rendelkezés, amely július 31-én kelt, s már csak terv maradhatott, a legutolsó.

2 E két rendelet szinte jelképezi, milyen feladatok vártak 1919-ig - és 1919re a magyar iskolaügy terén. A népcllenes iskolapolitika, a feudális vonásokat őrző iskolarendszer két forradalom művelődési programjának végrehajtását sürgette - követelte. A szocialista kulturális forradalom kibontakoztatásának előfeltételeként alapvető polgári demokratikus reformok végrehajtására volt szükség.

3 Ezek közül a legfontosabbat: az iskola és az egyház szétválasztását, az egységes állami oktatás bevezetését jelentette a Forradalmi Kormányzótanács említett rendelete, amely bevezetőjében leszögezte: ,,A Magyarországi Tanácsköztársaság az oktatás ügyét állami feladatnak tekinti. Ehhez képest a Tanácsköztársaság valamennyi nem állami nevelési és oktatási intézetet kezelésébe vesz át."'

1 Végrehajtásának módjáról a Közoktatásügyi Népbiztosság 6. és 7. K. N. sz. rendelete intézkedett.

5 A Népbiztosság júniusi jelentése már arról számolhatott be, hogy „valamennyi nem állami nevelési és oktatási intézet államosítása a Tanácsköztársaság területének legnagyobb részén végre van hajtva . . . Június hó közepére a Tanácsköztársaság meg nem szállott területén az államosítás be lesz fejezve."

6 Ha a folytatást illetően fel-felbukkannak is az adott realitásokkal, az állam gazdasági lehetőségeivel nem mindig számoló, utópisztikus elgondolások, az államosított iskolákban tervszerű előkészületek folytak az iskolaügy egészét a szocialista állam művelődéspolitikai törekvéscinek jegyében átalakító további reformok bevezetésére és azok végrehajtására. Meggyorsította ezt a munkát, hogy az 1918-ban alakult különböző reformbizottságok terveiből, javaslataiból viszonylag rövid idő alatt elkészülhetett az oktatásügy szervezeti és tartalmi reformjának, szocialista átalakításának programja. Az egyházi iskolák államosításával, az összevont tanulócsoportok felszámolására, az oktatás megfelelő tárgyi feltételeinek biztosítására tett erőfeszítések* kel, az oktatás tartalmának, az iskolai nevelőmunka jellegének, az iskola légkörének változásaival, az ingyenes, mindenki számára kötelező népoktatás fokozatos érvényesítésével már a töredék-tanév végén: áprilisban-júniusban megkezdődött e tervek valóra váltása. Az elért eredmények alapján szilárdult meg az iskolaszervezet reformjának terve, amelynek alapelveit a Közoktatásügyi Népbiztosság júniusi jelentése fogalmazta meg. Ennek realizálását, végrehajtásának első és legfontosabb fázisát a 6-14 éves korig kötelező, egységes, nyolcosztályú népiskola megindítása jelentette volna, már az 1919-1920-as tanévben. A nyolcosztályos népiskola terve és a bevezetését előkészítő intézkedések is bizonyítják, hogy a Tanácsköztársaság nem elégedett meg a művelődés jogának deklarálásával : biztosítani igyekezett a művelődés lehetőségét - mindenki számára. Ezek az intézkedések arról is tanúskodnak, hogy az iskolában a szocialista tudat és a társadalom alakításának legfontosabb tényezőjét látta, s ehhez mérten törekedett fejlesztésére, korszerűsítésére, kiterjesztésére. Az új népiskola a tervek szerint 3-18 éves korig terjedő kötelező iskoláztatás átmenetileg legfontosabb szakasza, amelynek felállítása „a népkultúra érdekében legégetőbb és legsürgősebb" volt.

7 Előzményét az ún. „játékiskolák" (óvodák), folytatását pedig a hármas tagozódású, négyéves szakmunkásképző iskolák, illetve az ötéves, kéttagozatú középiskola jelentette volna.