Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

4. Az élő- és a holtinventár

Július végén a minél gyorsabb hizlalás érdekében meg is indultak a kaposvári szárított répaszelet-szállítmányok Fclsőmocsoládra, Göllébe és Inamra, az ígéretes tervek kibontakozását azonban az augusztus i-i bukás megakadályozta. Bár a fentieknél lényegesen kisebb gazdasági jelentőségű volt a baromfitenyésztés és a méhészet, fejlesztésük lehetősége mégsem kerülte el a szövetkezeti vezetés figyelmét. Május elején, közellátási érdekekre hivatkozva a járási felügyelő azt javasolta a megyei Központnak, hogy Felsőmocsoládon, Németsürüben, Nagytoldi-pusztán, Gerezden és Patalomban kezdjék meg a nagyüzemi baromfitenyésztést. A kijelölt gazdaságok mindegyikében volt elég legelő, víz és megfelelő épület, csak Patalomban kellett volna egy juhhodályt átalakítani - a munkálatokat júniusban meg is kezdték.

28j Felsőmocsoládon jobbára nem is a nevelés megindítását tervezték, hanem a már meglévő és petróleum híján egyenlőre nem működő két keltetőgépre számítva, keltető-állomást akartak létesíteni. A minél jobb állomány megteremtése érdekében július folyamán be is szereztek j plymouth és 5 magyar kendermagos kakast a magyaróvári akadémia tenyészetéből.

286 A közellátás kielégítése érdekében, ahogy jeleztük, a Központ igyekezett figyelmet fordítani a háború alatt nagyon leromlott méhészetekre is. A járásban a tavaszra összesen 205 család telelt át sikeresen. Ez a mennyiség összesen két gazdaság között oszlott meg. Az állományból összesen 159 család volt kaptár ban, 46 pedig kasban. A tél nagyon lerontotta a méhesek állapotát, 146 család szorult nagyon sürgős etetésre, a szükséges 73 kg cukor beszerzésére azonban nem igen volt kilátás. Ugyanekkor a kasok és kaptárak cgyrésze is sürgős kicserélésre szorult. A gondokat a megyei Központ természetesen még akácvirágzás előtt igyekezett megoldani, de Körmendi János méhészeti kerületvezető a mindenütt jelentkező anyaghiány miatt kevés sikerrel tudott csak tevékenykedni. Mindezek ellenére tervbe vették a méhészetek szaporítását, és centralizálását. Központul Gerezdet jelölték ki, ahol a kitűnő akáclegelő mellett mindenképpen bíztató eredményt ért volna el a méhészet. K

' A meglévő állatállomány célszerű továbbalakításának egyik alapfeltétele a takarmánycllátás biztosítása volt. A szálastakarmány betakarításával ez a gond ugyan megoldódott, de április, május folyamán a takarmányhiány nagyon súlyos problémát okozott. Az Igal-pusztai gazdaságban május elején nagyon komolyan felvetődött, hogy a takarmányhiány miatt az egész állatállományt más gazdaságba kell átszállítani.

288 Rendkívül terhes volt a dél-somogyi gazdaságokból a megszállás elől áttelepített állatok elosztása is, ugyanakkor a másutt, elsősorban a hadseregnél jelentkező takarmányigény miatt helyenként a gazdaságokban nélkülözhetetlen takarmány elszállítását is elrendelték.

289 Hiába volt minden tilalom - akár a Földművelésügyi Népbiztosságtól, akár a megyei Központtól jött is 200 - egyre jobban terjedt a „zöldaratás". Magyaratád határában pl. olyan repcét vágtak le - amint a községi munkástanács jelentette - ami „2-3 hét múlva már kész termést adna."

291 Hasonló problémát jelentett helyenként az alomhiány is. Június közepén jelenti a Tátom-pusztai intéző, hogy szalma hiányában sem almozni nem tudnak, de a takarmány letakarását sem tudják megoldani. Vadépusztán szintén hasonló gondokkal küzdöttek, úgyhogy az állatokat kénytelenek voltak homokra almolni. 292 Ezek a problémák azonban természetesen átmenetiek voltak, a szálastakarmányok betakarítása és az aratás nyilván sorra megoldotta őket, a Népgazdasági