Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)
4. Az élő- és a holtinventár
Első pillantásra is látható, hogy 1911-1919 között az állatállomány fajta összetétele a belterjesség irányába tolódott el. A szarvasmarhaállomány megoszlásában lényegesen csökkent a magyar szürke, illetve az erdélyi kuli részaránya. Ez nyilván főként a nagybirtokok állománycsökkenésével függött össze, hiszen az extenzív fajták ekkor már elsősorban a 100 k. hold feletti gazdaságok állatai voltak.7 " Az 1919-ben kimutatott 0,7 0 o-os arány azonban nem jelenti a rideg szarvasmarha-állomány tényleges részesedését. A felhasználható kimutatások ugyanis - mint látjuk - meglehetősen nagy számú keverékállományt tüntetnek fel. Ez a nagy arány azzal függött össze, hogy az ökörállomány összetételének pontos meghatározására nem mindig nyílott lehetőség. így nyilvánvalóan a ridegállomány részesedési aránya valamivel nagyobb volt, de - mint alább látni fogjuk - a tenyészirány éppen ennek a gyors felszámolását mutatja. A sertésállományban - mint látjuk - a mangalica fajta jelentősége nőtt 1911-hez viszonyítva. Megváltozott ugyanakkor az egyébként csökkenő jelentőségű juhtenyésztés is. Mint látjuk, nemcsak a rideg racka tűnt el, hanem az ,,igen nemes" gyapjút adó elektorál-negretti fajta hajdani nagy jelentősége is lényegesen lecsökkent, és helyét a kevésbé finom gyapjút adó kettős hasznosítású húsmerinó foglalta el. Az alábbiakban az állatállományt részleteire bontva tárgyaljuk. A lóállomány kor és fajta szerinti megoszlása a következő volt: Fajta Ló Csikó Szamár, összesen öszvér Angol félvér 50 70 120 Hideg 177 53 230 Meleg 133 40 173 Meleg és hideg 215 193 408 Ismeretlen 137 90 227 27 27 összesen : 712 446 27 1185 Az állomány számszerű megállapításánál használt összesítés - úgy látszik - nem tartotta szükségesnek a nemek megoszlását is közölni, más forrásból azonban tudjuk, hogy a tenyészképes állományban 5 melegvérű és 5 hidegvérű mén szerepelt. 2 ' 1 Miután azonban a herélt állatok számát nem tudjuk meghatározni, el kell tekintenünk a nagyon lényeges szaporaság megállapításától. A megosztást az is megnehezíti, hogy az összesítés csak globális számot közölt, és éppen emiatt voltunk kénytelenek a keverékállományt jelző számsort, illetve az „ismeretlen" címszót felvenni. E nehézségek ellenére is - úgy hisszük - módunk van bizonyos megállapítások rögzítésére. A kimutatás elkészítésénél szükségesnek láttuk külön kiemelni a taszári és a fonói angol-félvér tenyészeteket. Ezek tartása elsősorban a katonatiszti, illetve más luxus igények kielégítését szolgálta már a tenyészet létrehozásakor. 272 Ezt az állományt a tárgyalt korszakban is ménesként tartották, fogatolásukra nem került sor.
