Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)
4. Az élő- és a holtinventár
A mezőgazdasági termelés szempontjából az „egyéb" lóállomány játszott jelentősebb szerepet. A szántóföldi munkák végzésére és a nehezebb terhek vontatására megfelelőbb hidegvérű állomány (muraközi, belga, félmura) - úgy látszik - háttérbe szorította a gyorsabb mozgású, de kisebb teherbíró képességű melegvérű lovakat. A kimutatás szerint összesen 204 pár igaerő állt a gazdaságok rendelkezésére. A szarvasmarhaállomány • meg oszlása az alábbiak szerint alakú lt: Fajta Bika Tehén Üsző Borjú Ökör Tinó Bivaly öszMagyar _ 28 4 32 Bonyhádi 22 215 113 85 186 113 — 734 Vörös-tarka 42 153 108 12 229 300 — 904 Szimentáli 68 334 45 138 110 205 — 1130 Egyéb nyugati 2 18 — — 104 120 — 244 Ismeretlen 1 7 5 4 410 123 — 550 Keverékállományok : Magyar és vörös-tarka — .— — — 436 232 — 668 Magyar és szimentáli — — —• — 28 — — 28 Erdélyi és szimentáli — — — — 32 — — 32 Bivaly — 1 — — — — — 83 83 összesen : 135 727 501 299 1563 1097 83 4405 A rendelkezésre álló iratanyagot áttanulmányozva, - úgy látjuk - hogy a gazdaságok legfontosabb állata a szarvasmarha volt. Módunk van a tenyészanyag majdnem teljesen egyértelmű osztályozására, az összállomány fajtajellegének megállapítása azonban az adatok globális jellege miatt ismét lehetetlennek látszik. Az mindenesetre kiderül, hogy a szarvasmarha hármas hasznosításának előtérbekerülésével a magyar szürke tenyésztése megszűnt. Az igázásra, majd a mustrálás utáni göböly - hizlalásra már vásárlással szereztek be a szükségletet. A nagytestű, az igázás és a közélelmezés szempontjából is alkalmasabb vörös-tarka fajta azonban - úgy látszik - erről a területről is fokozatosan kezdte kiszorítani a magyar ridegmarhát. A tenyészanyag részint a nyugati pepinériából (szimentáli, hollandi), illetőleg a két legfontosabb magyar tájfajtából: a vörös-tarka és a bonyhádi marhából állt. Számszerűen a szimentáli volt túlsúlyban, de a 100 tehénre jutó borjúszám (szimentáli 41, vörös-tarka 47, bonyhádi 39) azt mutatja, hogy a tenyészirány a hibridfajták, elsősorban a mai magyar-tarkát megelőző vörös-tarka érvényre jutása felé mutat. Érdekes módon a geszti szövetkezet tenyésztörekvése az volt, hogy a már nemesített bonyhádi fajtát ismételt szimentáli keresztezéssel javítsák. 2 ' 3 Bizonyos korrekcióra szorul az apaállomány nagyságát feltüntető számsor. Az ott található szám természetesen nem a ténylegesen használható tenyészanyagot jelöli, hanem annál jóval többet. Továbbtenyésztésre alkalmas apaállat csak 50 db volt a járás nagyüzemeiben és éppen a megfelelő 12 tehenes arány elérése érdekében kértek a megyei Központtól még 2 tenyészbikát. 2 ' 4 A tehenészetek átlagos napi tejtermelése április első felében 2493 liter volt. A borjúállományra eső tehénszámot levonva az első időszakban tehát a tehenenkénti fejési átlag napi 5,8 liter körül mozgott. Ez az alacsonynak mondható át-
