Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

1. A termelőszövetkezetek létrejötte és szervezeti kiépülése

Mindezek után lássuk most már, hogy az igali járásban mennyi földterület került kiosztásra:'A gazdaság neve A kedvezményezett cselédek száma Szántó A rét kiosztott legelő Í. hold Összesen Polány 49 135 135 Taszár 75 60 — ! 60 Fonó 24 37,5 — 37,5 Orci 18 25 4,5 29,5 Kisbárapáti 100 190 20 210 Igal-puszta 21 16 — 16 Ráksi 17 55 — 55 Zimány 62 3 — 3 Csorna 23 — 20 20 Inám 85 34 9 31 74 Összesen : 474 555.5 53.5 31 640 A fenti tíz gazdaság mellett a járásban lévő 36 szocializált üzem közül még ötben (Nagytoldi-puszta, Németsürü, Mexico-puszta, Somodor, Hetény) részint helybeli, részint más községekben lakó igénylőknek 1 évre bérletként 551 k. hold szántót bocsátottak rendelkezésre. Ez gyakorlatilag azt jelentette tehát, hogy a járásban szocializált mintegy félszázezer hold földből összesen 1231 k. hold került egyéni felhasználásra, és mindez a szóban forgó gazdasagoknak a felét sem érintette. Bár nem sikerült meghatároznunk a bérlethez juttatott családok számát, a fenti összesítésből mégis képet nyerhetünk a földosztás jelentőségéről: családonként 1,17 k. hold szántót és 0,18 k. hold rétterületet, összesen 1,35 k. hold földet adtak ki. Az egyes gazdaságokban kiosztott földterület mennyisége - úgy véljük - mindenképpen az érdekelt falvak hangulatának a függvénye volt. Bizonyítja ezt az összesítésből kielemezhető ötletszerűség - a már hivatkozott április eleji direktóriumi távirat teljes figyelmenkívül hagyása'' - amelynek egyik oldalán a több, mint 3 k. holddal a ráksi, a másik olalán pedig a 77 n-öles zimányi juttatás áll. Az ilyen mértékű földhözjuttatás természetszerűen nem oldhatta meg a járás földnélküli, vagy kevésföldű lakosságának a problémáit. Hogy a földkérdés júniustól kezdődően valamelyest veszít élességéből - mint látni fogjuk - az a munkaerőhiány fokozódásával párhuzamosan terjedő részesművelés eredménye lesz. Mindez természetszerűen korántsem jelentette a földkérdés körüli problémák megszűnését. Mindenekelőtt a bérleti díjak fizetését kellett szabályozni. A Somogy megyei Földművesszövetkezetek Termelési és Közélelmezési Központja által május 13-án kiadott erélyes utasítás a földbérek behajtása iránt, nyilvánvalóan a fizetések önkényes felfüggesztéséről tanúskodik.''' Június közepén maga a Földmüvelésügyi Népbiztosság volt kénytelen a bérleti díjak kérdésével foglalkozni. A B/773/VIII. O. - 1919. sz. utasításában, nyilván konkrét esetek kapcsán, figyelmeztette a járási gazdasági felügyelőket: „Olyan kijelentést, mintha állam* kezelésbe vett birtok használatáért (mind földhaszonélvezet stb.) bért nem kellene fizetni, ne tegyen."'

0 Július 29-én pedig éppen somogyi kezdeményezésként rögzítették, hogy a tavasz folyamán kiosztott, már megművelt földek értékmegtérí-