Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

1. A termelőszövetkezetek létrejötte és szervezeti kiépülése

téséül nem készpénz, hanem kat. holdanként 160 kg magot kötelesek a kedvezményezettek fizetni.'

1

' A rendelkezésünkre álló forrásanyagot tekintve, nem látszik mindenben következetesnek a földbirtok-politikai irányítás, bár az kétségtelenül a realitásokhoz igazodott. Első jelét látjuk ennek már június végén, amikor a Megyei Szövetkezeti Központ vezetőjének, Fáber Aurélnak a támogatásával visszajuttatták a szocializált szentgáloskéri Kapotsfy-féle birtokot volt tulajdonosának azzal, hogy az esetleges károk megtérítésére igényeit érvényesítheti." Hasonló jellegűnek véljük az országos vallásügyi biztos, Fáber Oszkár 3694 1919. sz. július 8-án kelt rendeletét is, amely szerint ,,a köztulajdonba vett és eddig a lelkészek javadalmazására szolgáló 100 magyar holdnál kisebb mezőgazdasági és 10 magyar holdnál kisebb szelőbirtokok idei termése a lelkészek részére kiadandó."'

8 Majdnem ezzel egyidőben, az 1919 20-as gazdasági évre szóló vetéstervek összeállításával kapcsolatosan viszont arra utasították az üzemek vezetőit, hogy a munka során a tavasz folyamán kiosztott földeket is sorolják be a gazdasági vetőrendszerbe.

70 És végül lássunk még egy adalékot! Július utolsó napján a megyei Központ elrendelte minden 1000 k. holdon felüli üzem felülvizsgálatát és osztályba sorolását. Eszerint három fokozatot állapítottak meg: „intenzív", „jól vezetett" és „rosszul vezetett" minősítéssel. Mindezt - amit írtak - „a végleges, teljesen szakszerű földbirtokreform előmunkálatai végett" kérték.

80 Mindezek a meggondolások - amennyiben voltak - inkább csak afféle búvó patakként kísérhették végig a Tanácsköztársaság történetét, és főleg csak a végkifejlet időszakában kerültek a figyelem előterébe. A korszak története és saját témaválasztásunk szempontjából számunkra a szocializált üzemek sorsának alakulása a meghatározó vonás, és a továbbiakban erre fordítjuk figyelmünket. A Mezőgazadsági Iparrészvénytársaság bérletének 1919. február végén bekövetkező szocializálását az igali járásban először a Magyar Kegyestanítórend mernyei, szentmiklósi és vadéi gazdaságainak lefoglalása követte.

81 A szocializálásokat, részben itt is, a gazdaságok cselédsége hajtotta végre, a birtokok másik részét március 21-e után az újonnan kinevezett járási gazdasági felügyelő, Biedermann Béla vette szövetkezeti kezelésbe. A gazdaságokat környező falvak birtokos parasztsága az előtte folyó átalakulást helyenként ellenségesen szemlélte. A községek birtokos és napszámos parasztsága, más helyekhez hasonlóan

8- a gyűlölt nagybirtokrendszer megszüntetésében látta a problémák megoldásának a kulcsát, az uradalmi cselédség pedig a korábban felemelt bérektől indíttatva

83 a nagyüzemi forma további fenntartásához ragaszkodott.

84 A belpolitikai konszolidálódással párhuzamosan visszaszorultak a radikális falusi mozgalmak, és úgy látszott, hogy a tartalmában alapvetően új, de megjelenésében ismerősnek tűnő nagybirtokrendszer továbbra is meg tudta magát menteni, és ez a bizonyos vonatkozásban megalapozott látszat a kis- és nagyüzemek egymásmellettiségét, esetenként egészségtelen szembenállássá deformálta. Az igali járásban 36 szocializált nagyüzem alakult március és április folyamán, mégpedig 35 szövetkezetenként, egy pedig, a hetényi volt piarista gazdaság azonnal állami nagyüzemmé szerveződött. A későbbiek során e kétféle üzem igazgatása és gazdálkodása teljesen azonos módon történt, a köztük lévő tervezett különbségek fokozatosan elmosódtak. A két típus közti különbséget egyébként amennyire a rendelkezésre álló anyagból megállapítható - abban látjuk, hogy míg az ún. szövetkezetek a termelt jövedelem egy részének a gazdasági év végén tör-