Tóth Tibor: A szocializált mezőgazdasági nagyüzemek az igali járásban 1919 - Somogyi Almanach 13. (Kaposvár, 1970)

1. A termelőszövetkezetek létrejötte és szervezeti kiépülése

niszteri megbízottal, hogy c kívánság nem teljesítése esetén a munkát a cselédség azonnal beszünteti."

63 Mindezek alapján feltételezhetőnek látszik, hogy a hivatalos pártmegbízottak mellett, más - kilétüket forrásaink hiányossága miatt meghatározni nem tudjuk - radikálisabb hangvételű szervezők is járták a nagybirtokokat, s amennyiben megállapítható, nem is sikertelenül. A szocializálás mellett ugyanakkor hasonló tempóban indultak meg a földosztó mozgalmak is. Sorra jelentik be a birtokrendező biztosok, vagy az uradalmak irányítói, hogy a falvak népe megkezdte a parcellázást. Fonó községben pl. a község lakói szinte ökölharcban akadályozták meg a cselédséget a szocializálásában.

G

'

4 A termelési célszerűség követelményeinek is néha ellentmondó földfoglalások

0

'' vitathatatlanul reális igényekből fakadtak, éppen úgy, mint ahogy Latincáék ezzel kapcsolatos álláspontja is reálisabb volt az országos elképzeléseknél, illetőleg a XXXVIII. F. K. sz. rendeletnél. Ez az állásfoglalás valósult meg a Direktóriumnak abban az április eleji táviratában, amely elengedhetetlenül szükséges esetekben 5 magyar hold bevetetlen föld kiosztását engedélyezte.

1,0 Tanulságos dolog megvizsgálni, hogy vajon a szocializált nagyüzemek élén álló vezetők hogyan viszonyultak a meg-megismétlődő földkövetelésekhez, Magatartásukat elsősorban - azt hisszük - a tulajdonosi szemlélet határozta meg, az tudniillik, hogy a szövetkezetek élén a korábbi nagybirtokosok vagy intézőik maradtak. Járásunkban is hiába szorgalmazta Farkas János a földéhségnek legalább kishaszonbérlet formájában való kisegítését,'

1

' a nagyüzemek élén álló vezetők ellenállása miatt sorra meghiúsultak törekvései. A gazdasági vezetés rendkívül merev magatartását mutatja, hogy a megye más községeihez hasonlóan, az igali járásban is szinte minden legelő-, vag}' szántó-kiosztási kérelemmel magának Latincának kellett foglalkoznia: a levelek egész sorát írta ezeknek az ügyeknek kapcsán a Mernyén kialakított Járási Gazdasági Felügyelőséghez.

08 Bár nem általános, de a nagyüzemek egységének biztosítása érdekében az érintett gazdasági vezetők esetenként Latinca félrevezetésétől, sem riadtak vissza. Az Igal-pusztaiak földkérése ügyében Latincának azt válaszolta a járási gazdasági felügyelő, hogy Latinca információja hamis, ,,miután az igali nincstelenek anynyi földet kaptak az ottani gazdaságból, hogy nem is voltak képesek megművelni."

00 Nyilván Latinca utasítására Farkas János is foglalkozott az Igal-pusztaiak kérésével, és megállapította, hogy a gazdaság olyan rosszminőségű földet kínált az igénylőknek, hogy azok azt nem vették át.'

0 A tényleges igazság végül is az, hogy 21 családnak összesen 16 k. hold szántót osztottak ki.'

1