Kováts Zoltán: Somogy megye népessége a XVII-XVIII. század fordulóján - Somogyi Almanach 12. (Kaposvár, 1969)
7. Az adóösszeírásokba fel nem vett társadalmi rétegek
C) Nemesi udvarházak belső cselédsége. Számuk a nemesi családoknak és azok gazdasági erejének függvénye. Ez a kérdés még így nem feltárt. D) Nemesi uradalmak alkalmazottai. Ezeknek a családoknak, háztartásoknak a számát meghatározni anélkül, hogy ismernénk a majorsági gazdálkodás Somogy megyei helyzetét, pontosan nem lehet. E tanulmánynak nem célja, hogy a majorsági gazdálkodás kialakulásának kérdését vázolja. Az országos viszonyokról már széles irodalom szól, de a somogyi helyzet még eléggé feltáratlan. Szántó Imre munkájában találunk némi utalást a XVIII. század eleji helyzetre.“ Somogy megyéről írja: »Ä török pusztítás viszont az allódiumokat teljesen letörölte a föld színéről.« »A majorsági gazdálkodásnak még csak gyér nyomait találjuk a XVII. század fordulóján. Dénes, Fövenyed (Főnyed), Újfalu, Simony, Nagy- és Kisbottyán, Nagytikos (Somogy m.) pusztákat a jobbágyok használták; akik vetették, kilencedet adtak utána, akik kaszálták, egy máriást vagy 3 garast tartoztak fizetni egy-egy bagla (boglya) után. Böhönye 77 forint árendát fizetett, azonkívül a keresztúri majorhoz parlagszántásra 3 ekét, ugarszántáshoz 6 ekét, keverésre 4 ekét és vetőre 4 ekét tartoztak adni minden esztendőben 6—6 napi szántásra. Ugyancsak kötelességük volt az is, hogy az uraság szőlőjét megmessék és háromszor meg is kapálják.« Tehát a i'öldesúr saját kezelésében levő allódialis földterületét is a jobbágyok művelték. A feudális viszonyok megszilárdulásával ázonban feltétlen kezdetét vette az allodiumok kialakítására irányuló törekvés. »A balatoncsehi határ legnagyobb részét 1720-ban már a földesúr használta, mert a jobbágyok marha hiányában keveset művelhettek meg az 1000 köblös határból. A földesurak Kéthelyen 126 köblöt, Marcaliban 100 köblöt, Nagybajomban 9 pusztatelket és 158 köblöt, Somogyváron 90 köblöt vettek el a jobbágyoktól allodiumaik számára.«“ Ezeknek a területeknek a megművelése azonban a jobbágyok munkájára támaszkodott, önálló munkaerő alkalmazása még nagyon kismérvű lehetett. Az eddigi kutatások csak a somogyi helyzet általános jellemző vonásait adták, a kérdés részletes kidolgozása még hátra van. Annyi azonban megállapítható, hogy a majorsági földesúri birtokok kialakulása csak a XVIII. század közepére tehető. Ha allodiális birtokon foglalkoztatottak száma alacsony is lehetett, de volt olyan népesség, amelyik a földesúri birtok jobbágy jövedelmének behajtásával foglalkozott, vagy egyéb munkát végzett. A földesúri udvari munkára beosztott jobbágyszolgálatot teljesítők elkerülték a megyei összeírásokba való felvételt; Ilyenek lehettek az ispánok, hajdúk, borkimérők, méhészek stb. Számuk a nemesi birtokosok és azok gazdasági helyzetének a függvénye. E) Zsidók. A zsidók az úgynevezett »tolerans« adó fizetésével kapcsolatban kerültek összeírásra. A legrégibb összeírás Somogy megyében az 1774/75. esztendőből való.“ Ez csak az egyes községekben fizetett együttes adó összegét tünteti fel. Ebből a zsidó össznépesség számára következtetni csak nagyon bizonytalanul lehetne.. Pontos adatunk az egyes községek29