Tüskés Tibor: A déli part - Somogyi Almanach 10. (Kaposvár, 1968)
Mit ad a föld?
nyaraló évenként legalább egyetlen fát elültet és gondoz a parton. Ma se ártana feleleveníteni 'ezt a szokást. Különösen, ami a gondozást illeti. A magámteltoek 'és a közterületeik is elbírnák a több figyelmet. A föld hasznosításának legszebb példáit a déli parton a nagyüzemi gazdálkodás, az állami gazdaságok kínálják. Gyakran a magruk kárán, korábbi 'évék rossz gyakorlatából kilábolva jutatták el a hasznot hozó, virágzó gazdálkodás korszakába. A második Világháború harcai után újból megépítették a felrobbantott szivattyúházakat és zsilipeket, kitisztították a hínárral benőtt csatornákat. Az ötvenes évek elején nagyrészt rabokkal művelés alá fogták a Nagyberek meszes csigaházakltól szürke talaját. De túl nagy volt a lendület, a valóságtól elrugaszkodott a tervezés. A hajdani legelőt, amelyet eddig gyeptaíkairó védett, traktor tépte föl. Gabonát vetettek bele, de a homok nem fogta meg a magot, hiába hengerelték, az északi szél a hetedik határba sodorta. A kender ugyan megnőtt akkorára, hogy az embert eltakarta, de rostot nem adott. Tömérdek trágyát öltek a földbe, a kukorica mégsem hozott kövérebb csövet, több szemet. Időbe telt, amíg a gazdaság a lecsapolt lápföld helyén, a tőzeg és a fcotu fölött gyümölcsöző termelésbe fogott. Ma miár főiként nyári vete- ményeket öntöznek a csatornák vizével (várják is a reggeli piacok a sok zöldséget), a visszalegelősített földeken állattenyésztés folyik, másutt takarmánynövényeket termesztenek. S tudják, soik-sok fát kell ültetni ahhoz, hogy az évről-évre lehulló lombkorona a minden vegyszernél olcsóbb és hasznosabb avarral majd a kényes vetemények számára is termővé tegye a földet. Addig is a papírgyártásihoz nyersanyagot adnak a 'gallyak, s fácánt, nyulalt, őzet rejtenek a fiatal erdők. A hajdani Nagyberek lápföldjéből egy dobásnyira, a boglárt dombokon már vulkánikus eredetű máladékot és bazalttufa réteget talál a geológus. Erre a földtakaróra települt a bogiári állami gazdaság, amely szőlőültetvényével, gyümölcsösével már messze piacokon is rangot szerzett. A szőlőt a korábbi karós-tkötözéses művelés helyett kordon-művelésre fogták, a sorok között gépek járnak, emberkéz jóformán alig ér a tőkékhez. A gazdaság gyümölcsöse is mintaszerű. A négyzetesen ültetett fák a szemnek szép látványt, a dolgozó embernek hasznos értéket adnak. A gazdaság mellé most 'épült a palackozó üzem és a gyümölcstároló. A gazdasági iskola és a nyári idénymunkásokat befogadó épületek már állnak. Az egész déli partot gyümölcsfával az aüigai gazdaság látja el. A gazdaság erdősítéssel is foglalkozik, és szőlőoltványokat is nevel. Haszna nemcsak a déli partra terjed. Tihanyban a nyaralótelep körüli sivár legelőt az aligad gazdaság itette termőfölddé: szőlővel és gyümölcsössel telepítette be. A gazdaság faiskolájának Címét (Balatonaligai A. G. alsóte- keresi faiskolája, utolsó posta: Balatonválágos) miniden balatoni honfoglaló megtanulja. Amikor megszerzi a telkét, az első dolga, hogy árjegyzéket kér. Nyár végén föladja a rendelést: »Kérek 4 darab germesdorfi cseresznyét (suháng), 5 darab jonaithán aknát (koronás oltvány) és 30 tő málnát.« Nyáron még az aligai homokban ültek a tövek, tavasszal már valahol Fonyód vagy Mária táján 'indul meg a sejtek titkos alagútjain az 44
