Tüskés Tibor: A déli part - Somogyi Almanach 10. (Kaposvár, 1968)
Népesség, népmozgalom
élet nedveinek áramlása. A gazda aggódva lesi az ágak végét: Sikerült-e az átültetés? Pattannak-e a rügyek? Népesség, népmozgalom 1720-ban egy népszámlálás alkalmával negyven Balaton-menti faluban 6600 embert írtaik össze. Ma .. . ? Egyedül Fonyód lakossága csaknem ennyi. A parti településeknek két típusát különböztethetjük meg: a régi parasztfalvakat és a fürdőélet megjelenése után kialakult nyaralótelepeket. Délen jobban elválik egymástól ez a kiét forma: itt a régi falvak általában a partvonaltól négy—öt kilométerrel beljebb húzódnak, s a villák közvetlenül a vízparton bújnák össze. Északon viszont a nyaralók vagy beékelődtek a paraszitházak közé, vagy a falu fölötti szőlőket szállták meg. Délen az őslakosság mindig kisebb számú volt, mint északon. Nagy uradalmak és kis falvak váltakoztak itt. Ipar nem fejlődött ki, e terület mezőgazdasági művelésre volt értékesebb; később a kereskedelem, a vasútépítés hozott hasznot. A gróf bérletbe adta a földet, részben a falusiaknak, részben a nagybérlőknek. Kevés volt itt a »pógár«, a maga földjén gazdálkodó középparaszt, de — viszonylag — kevés a zsellér, a földtelen agrárproletár is. A nagybirtokra mindig máshonnét kellett aratómunkásokat fogadná. A táj elnéptelenedése, majd etnikai összetételének megváltozása a XVII. században kezdődött el. Már a törökkel sok délszláv telepes jött a Balaton mellékére, és a hódoltság után is folytatódott a lakosság fel- töltődése déli irányból. A múlt századiban nagy járványok fékezték a szaporulatot, de a lélekszám egészen az első világháborúig állandóan emelkedett. Napjainkban az urbanizáció, a városba költözés, valamint a születések alacsony száma szorítja egyre lejjebb a falvak lakosságának a számát. A megépült vasút eleinte csak magános villáikkal szórta be a partot, később egyre több lett a ház, ma pedig már önálló közigazgatást kell adni ezeknek a településeknek. Mária', Fenyves, Fonyód-fürdőtelep, Földvár, Széplak, Siófok nagyobb része, Világos, Aliga — mind az elmúlt száz esztendőben született. Itt is kialakult az állandó lakóknak, az »őslakosságnak« egy elég vastag rétege, amely a vasúti megálló mellé postahivatalt, iskolát, orvost, tanácsházát, rendőr «őrsöt kíván. Értelmiségiek, akik tanítanak, gyógyítanak, a közigazgatást irányítják — őket az állam tette ide. Iparosok, akik belső Somogy falvaiban szedték föl sátorfájukat, s a parti építkezéseken találták meg a szerencséjüket: kőművesek, asztalosok, lakatosok. Van, aki a vasútnál helyezkedik el, van, aki az állami gazdaságoknál keresi boldogulását. Amikor elhagyják a falut, ügyelnek arra, hogy a családban legyen valaki, aki havonta biztos fizetést tesz az asztalra. E mellé lehet a kockázatot vállalni. De nem olyan nagy ez a kockázat. A déli part sok munkaalkalmait kínál: van itt pénz, jön ide a pénz! 45
