Tüskés Tibor: A déli part - Somogyi Almanach 10. (Kaposvár, 1968)

A Balaton fölfedezése

Figyelj, ha édessége forr, figyelj a nőies világra.

Bizony nem ok nélkül »Leányka« Bogláron az a csuda bor.

(Fodor András fordítása)

A Balaton fölfedezése

Évezredekig érintetlenül hever a kő a hegy gyomrában. Aztán egyszer arra megy egy ember, egy szobrász, és formát lát az amorf tömegben. Lehántja a fölösleges anyagot, és szobrot farag a sziklából.

Valami hasonló történt a Balatonnal is.

Amióta medencéje lesüllyedt, és a források, patakok vízzel töltötték fel medrét, évezredekig állt érintetlenül. Ugyanúgy volt tó, ahogy a Duna folyó, a 'Mátra hegy. Az ember csak a nyájat hajtotta le partjára itatni, kifogta belőle a (halat, s a parti nádból itetőt rakott a házára.

Nem fürdött benne senki. Víz csak akikor éribe a halász lábát, ha a parti köveken elvétette a lépést. A pásztor addig nézte a túlsó part hegyeit, amíg delelt a nyáj. A kötéséi lányokat kicsúfolta a népdal, hogy fürdenek is a tóban: »A köccseji tej árnyék / A Balatonra járnak. / Meg- förönnek mindennap, / Mégis mindég pisZkossalk.«

A Balatont 1800 táján a mérnökök és a művészek fedezték föl, szinte egyszerre. Az egytik a hasznosat látta meg (benne, a másik a szépet. Neve belekerül a versekbe, partjára kormány ózzák hőseik útját a regényírók, vászonra teszik hullámait a festők. A mérnökök pedig pirosfehér csíkos 'botokat tűznek a parti homokba, 'térképvázlatot rajzolnak a Balatonról, és terveket szőnek vizének hasznosítására.

A természeti széppel a romantika ajándékozta meg a művészetet. A balatoni horgásztanya, a víz partján delelő gulya rákerül a festők vásznára, a badacsonyi szüret hangulata, a füredi savanyúvíz gyógyító ereje verseket ihlet. A partján álló ember megborzong a vizet fölkorbácsoló vihar látványától, víg kedvre gyúl a bazalton termett bor tüzétől, s 'képen örökíti meg a halfogás drámai jelenetét. Mindez tömény táj- és természetélmény, s jóformán alig különbözik attól a rajongástól, amely- lyel a kortárs német és francia romantikusok hámozzák ki a természet rejtőző arcát a maguk házaitáján.

A festők közül elsőnek Szerelmey (Miklós ad ki Balaton-albumot; tíz litográfiával 1848-ban jelent meg magyar nyelven a könyv. Brodszky Károly a Zala torkolata felől festi a balatoni hegyeket. Telepy Károly a déli parton delelő 'gulyát örökíti meg, a botjára dőlő pásztort, a vizet szürcsölő álla tokát. Greguss János rézkarcaihoz nézőpontul a fonyódi hegyet választja.

Baróti Szabó Dávid és Batsányi János versben üdvözli az első hajót, melyet a Balaton hátára vett, Csokonai »kies Füred kútfejét« emeli versbe, Kisfaludy Sándor a környező hegyek váromladékait népesíti be operetthőseivel, Vörösmiarty a füredi» »szívhalászatról« ír elbeszélést. A

26