Tüskés Tibor: A déli part - Somogyi Almanach 10. (Kaposvár, 1968)
A Balaton fölfedezése
kor írói közül 'hosszabb időt Berzsenyi és Pálóczi Horváth Áuám tölt a déli parton. Berzsenyi Niiiklán él, versedben a múzsáknak otthont adó »csendes Helikon« dicséretét zengett. Kertjéből a Balatonra lát. Itt állnak ma is azok a fák, amelyekét vendégeskedő barátai ültettek. Pálóczi Horváth Ádám viszont, akit dalgyűjteménye tett híressé, Szántód pusztán lakik. Verseiben balatoni vonatkozások is MLcsillannak, ő nevezi a tavat először Magyar Tengernek. De — közvetve — -neki köszönhetjük egy viharos átkelés leírását is a szánitódi réven, mélyet a hozzá Budán, Füreden, TliJhanyon keresztül érkező Kazinczy Ferenc örökített meg levélben. Berzsenyi is, Pálóczi is a déli pamtoin él. Innen járnak át Keszthelyre fát ültetni, verset deklamálini, énekelni, zeniét hallgatni, pásztor- táncot nézni. A távoli barátok megkeresik 'őket. -De ahhoz, hogy a szomszédok egymással találkozzanak, mindkettőjüknek a Festeticsek és a helikoni ünnepségek vendégeként Keszthelyre kell menni. Amíg a toll és az ecset mesterei a »dicső természet« beszédét hallották ki a hullámok játékából, a mérnöki rajzasztalokon egészen másfajta Balaton-kép kezdett kialakulni. A kor jelszavai: a praxis, a haszon, az ügyesség, a merkantil gondolkodás. »Hol vagyunk még azon elv alkalmaztától; házad udvarából ne ereszd ki az esső vagy hó levét, míg nem használod, úgy határodból, vármegyédből, országodból használatlanul a vizet ki ne bocsásd, mert ez ingyen az Isten becses ajándéka« — írja Beszédes József 1843-ban. A víz öntözésre, fausztaltásna való, arra, hogy malmokat hajtson, hajókat szállítson: Festetics vitorlás dereglyéi után 1846-ban megjelenik a Balatonon az első gőzhajó, a Kisfaludy. »Jövet s menet mind két felin a Balatonnak érinti a kikötőket, hogy az utasokat föl vehesse és ki szállíthassa« — írja 1847-*ben a szabadi plébános. Ezek az emberek nem láttak »eleven színieket«, párában reszkető kék hegyet, »kies estvóket« a tóparton, csak azt látták, hogy a tó »más egyéb hasznot nem adott, mint az imitt-aimdtt termett nádnak jövedelmét; emellett pedig ártalmas kigőzölgéseik által különféle betegségeket szülvén, a körül levő több mint 120 határok (falvak) lakosainak egészségére nézve legszomorúbb fcöveökeztétásdket okoztak«. Plán-úrnők születtek a Balaton vizének lecsapclására, medrének szántófölddé alakítására. Ezek a tervek csak arra -tekintették: mit lehet (kihozni ebből az általuk haszontalannak tartott földből. Beszédes József vízmiérnök, -aki Márk-olrta a Sió, a Kapos és a Sárvíz vonalát, és szabályozta e folyók szintjét, munkájának gyümölcslét ebben látta: »A Balaton vize medribe visszahúzódván azon szélei, melyek azelőtt nagy kiterjedésben vízben voltak, mostan attól szabadok, és így itt is vidám kaszáló-rétek és legelők támadtak.« Ez a jéUegzetesen reformkori, -nagy álmú, ugyanakkor roppant gyakorlati gondolkodású ember, akit főiként angol példák ösztönöztek a hazad közlekedés fejlesztésére, nem állt meg itt. Üjabb terveket szőtt, ezeket pánitokba foglalta, s korábbi munkáinak leírásával együtt könyvben adta ki. A könyvhöz térképvázlatot mellékelt, erről olvashatjulk le annak a vasútnak a nyomvonalát, amely Beszédes József elgondolása szerint Pest-Budát Fiúméval és a tengerrel kötötte volna össze. Beszédes 27
