Illyés Gyula: Az éden elvesztése. Oratórium - Somogyi Almanach 8. (Kaposvár, 1967)
nem mosolygott, az érzelmi élet semmi jelét nem mutatta (kivéve a könnyet). Későbbi élete során mindössze ötven emberi szót tanult meg. S ha már eredendően szellemi nyomorék volt? S vele a többi ilyen hirsutus, ahogy Linné nevezte őket? Akadt eset, ahol a helyzet szörnyűsége kiküszöbölte ezt a föltevést. Ez egy amerikai kis lelenc volt. Féléves korában, amikor kiadták, a vizsgálat mindenben teljesen épnek találta. »Nevelője hat évig tartotta egy elhagyott ház padlásán« tejen és savón, vályúhoz kötve. Kiszabadulása és megfelelő táplálása első hat hete után jelent meg arcán mosoly. Hét hónap múltán kezdett járni s ejtette ki az első hangot, de szót még akkor sem értett. Értelmi foka az egyéves korúakét sem érte el. De a vizsgálat legiszonytatóbb megállapítása: a puszta állati létezés a teljesen normális gyermeknél már féléves elkülönítés után is a központi szervek határozott sorvadását idézte elő. Az emberiséget fő bajként tehát nem is az öngyikosság fenyegeti: hanem az elemberietlenedés. Az előbbi, mint láttuk, nem olyan egyszerű. A körül folytak és folyhatnak viták. A másiknak máris rajta vagyunk az útján. De vajon nem csak szavakkal űzött játék-e ez az összegezés? Mert az utolsó tétel: össze függ-e vajon az emberiség ily elválaszthatatlanul az emberiességgel ? Összefügg. Ha az atom a világ helyett csak az emberek társas-létének világát veti szét: vége a Világnak; vége annak, amiért őseink éltek. Ha bármily szörnyű erő megállíthatná az emberi társaslét tökéletesedését, vagyis vissza akarná fordítani a világot: vége lenne hamarosan mindannak, amiért élünk és életet adunk. Még kerekebben: Pusztán a kultúrának s a civilizációnak szétrombolása is öngyilkosság. A műveltségétől gyökeresen megfosztott emberiség az állatiasodás lejtőjére tér. Tehát — emberi volta elvesztésével a lényegét veszti el. Azt, amit hajdan Rendeltetésnek és Üdvösségnek mondtak. E szavaknak a személyes Isten országán kívül is van értelmük, hisz mindig is volt. Kezdettől fogva ezek jelezték a haza találásnak — némelyek szerint a visszatalálásnak — azt az édenét, amely szintén lehetne pusztán emberi alkotás; a keletiek szerint például. De ez jelenti a tökéletesedés honát is. A jövőt. A mindenkori jobb jövőt. 32. Ezt is szószerint érthetjük, ma is, ezt az édent, bármennyire hódít ismét világszerte az irodalomban és a bölcseletben valamiféle jelképbeszéd, a tapintható, a szemtől szembe való megnevezés helyett. Az em- beriesedés útja, amely a beszéddel kezdődött, amely a csillagidőkhöz mérten a villám cikázásának gyorsaságával hozta a társadalom nevű szerelvényben a mai grádusig az emberi fajt, — ezt ígérte. Ennek a földnek az elérését! Egyre hamarabb épp a — logika sínjén. Mert valóban, vajon miért nem vihetne út az esés növekvő gyorsaságához hasonlóan az 11
