Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)

A szarvasmarha-tenyésztés és a parasztság felbomlása

országon mérsékelt. Csak a tárgyalt 40 évből 1901-től 1910-ig hivatalos adatok szerint 5186 kivándorló hagyta el a megyét. Ezeknek a kivándorlóknak nagy többsége nincstelen és törpebirtokos volt. (Kanyar József: Somogyi parasztság — somogyi nagybirtok. Somogyi Almanach 2. Kaposvár, 1957. 53. o.) A hivatalos adatok azonban távolról sem tükrözik vissza a lénylegesen kivándoroltak számát, Sok esetben útlevél nélkül hagyták el az országot. A kivándorlók csökkentették a szegényparaszti kategóriákban besorolt gazdaságok számát. Ezt a mezőgazdasági üzcmslatisztikák nem tudják visszatükröztetni. Hogy a szegényparaszti gazdaságok számai milyen nagy mértékben megduzzadt 'elegendő idézni az 1—5 kh-as kategória számainak növekedését a vizsgált 40 év alatt. Az 1—5 kh-as gazdaságok száma 1895-ben 13 854, 1935-ben pedig 26 791 volt. A gazdaságok számához, azaz kiszámítjuk, hogy egy gazdaságra mennyi szarvasmarha bomlásnak. IIa viszonyítjuk a fő állatnak a szarvasmarhának a számát a gazdaságok számához, azaz kiszámítjuk, hogy egy gazdaságra mennyi szarvasmanha esett 1895-ben és 1935-ben, akkor a felbomlás méreteihez jóval közelebb kerülünk. 1895-ben a/ 5 kh-ig terjedő kategóriában átlagosan 0,72 db, 1935-ben pedig 0,41 db szarvasmarha esett egy gazdaságra. Az 1—5 kh-ig terjedő kategóriákban 1895-ben még 0.95 db szarvasmarha esett egy gazdaságra. 1935-ben pedig már csak 0.66 db. A szegényparasztság vagyoni helyzetének történeti mérlegelésében a szarvasmarha azért, nagyon fontos, mert ez jelentette a legtekintélyesebb értékű jószágot. A szarvasmarhák elvesztése nem egyszerűen statisztikai tény, hanem azt is jelenti, hogy a szegényparasztság táplálkozása romlott a vizsgált 40 év alatt. Ezt a nagyfokú proletarizálódási megsínylette az egész szegényparaszlság, de különösen a szegényparaszti sorból kikerült gyerekek, akik nem jutol lak fiatal korban elegendő tejhez. Az a jövedelem, amelyet a szegényparasztság még a századforduló körül megkapott az időszakosan keletkezett tejfölöslegből, a 30-as években erősen megcsappant. A tehén módot adott évi egy borjú vagy üsző eladására. Ez nagyobb bevétel volt a szegényparaszti háztartásban. Ez a lehetőség erősen megfogyatkozott 1935-re. A tehén a szegényparaszti gazdaságban igaerőt is jelentett. 1935-re a lehetőség is erősen lecsökkenI. A szegényparaszti gazdaságok fokozottan szorultak idegen igaerőre. Az elmondottak egyben arra is rámutatnak, hogy az öt holdon aluli gazdaságok egészségtelen gazdaságlípusok voltak, pusztulásuk törvényszerűen következett be. Az öl holdon aluli űj gazdaságok keletkezésében két forrás játszott fontos szerepet. Az egyik a Tanácsköztársaság bukása után végrehajtott látszatföldreform, a másik forrás a század eleje óta erősen űzött parcellázás volt. Az ún. Nagyatádi-féle földreform a megyében erősen felduzzasztottá az öt holdon aluli gazdaságok szárnál. Ennek a földreformnak a célja nem az egészségtelen földbirtokviszonyok normalizálása volt, ahogy a törvény indokolta, hanem a békeszerződés után kialakult új helyzetben az elvesztett felvidéki mezőgazdasági idénymunkásokat akarta pótolni. Lehetetlenül kis parcellák tulajdonbaadásával megkötölle a szegényparasztságot, szinte odaláncolta a nagybirtok mellé. Egyben a községektől távol eső, értékleien földeket magas földárak mellett kockázat nélkül tudta a nagybirtok értékesíteni. A bankok és a magánosok által űzött parcellázások hasonló tünetek mellett mentek végbe mint a Nagyatádi-féle földreform. Bár ezeknél a parcellázásoknál a fő cél nem a munkaerő megkötése