Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
Tejtermelés és tenyésztő munka a marhatartásban
Tejtermelés és tenyésztő munka a marhatartásban A szarvasmarha-állomány fejlődését és összetételének változását elég- bőséges statisztikai anyag örökítette meg. Ezen statisztikai anyag még jelentőset) bővíthető további levéltári kutatással. Az állati termékek termelésére vonatkozó adatok azonban már jóval gyérebbek. Az 1895-ös mezőgazdasági statisztikai adatfelvétel feldolgozásakor a korabeli statisztikusok is észrevették ezen adatok hiányát: „Az állatállomány nagyságának megállapítását részint a népszámlálásokkal kapcsolatban, részint külön állatösszeírás útján a lefolyt félévszázad alatt már többször megpróbálta a hivatalos statisztika, ellenben az állati termékek mennyiségének kinyomozására nálunk eddig egyáltalán még kísérlet sem I orient" 108 . 1895 után eltelt fél évszázad alatt még egyszer gyűjtöttek adatokat 1930ban a tej termelésére. Ezenkívül a Szarvasmarha-tenyésztő Szövetség és a törzskönyvezés gyűjtött az állomány egy csekély töredékéről tejelési adatokat. Ezeket a tejelési adatokat azonban nem lehet az egész állományra jellemzőnek elfogadni. A parasztgazdaságokban és az uradalmakban az állomány legjavát törzskönyveztették, sőt csak a jobb gazdaságok törzskönyveztettek. A tejelési eredmények statisztikai elhanyagolása azért következett be, mert a nagyüzemek jellegüknél fogva nem tudták hasznosítani ezeket az adatokat. Az egyik-másik tőkés bérlet a nagyüzemi tejelő tehenészet kifejlesztésében komoly előrehaladást tett. A bérletek nagy többsége azonban azt az utat járta, amit az uradalmak. Egyébként is a nagyüzemek területéből a kisebbik hányadot művelték a tőkés bérletek. A tejelési eredmények számbavétele, amely minden jól szervezett tőkés üzemben elengedhetetlen, a somogyi nagyüzemekben nem volt elsőrendű. Az extraprofit megtermelésében még a tőkés bérletek sem, a munkafolyamat racionalizálását választották, hanem a túlmunka olyan formáit vezették be, amelyek jellegükre nézve feudálisak voltak. A termékek menynyiségének növelésére nem a munkafolyamat és gazdálkodás módszereinek állandó javításával törekedtek, hanem a meglévő eszközök és termelési módszerek mellett a túlmunka hajszolásával. Ezért számukra teljesen fölösleges volt, hogy a tejelési eredményeket számba vegyék és az üzemvitelnél felhasználják. Az 1895-ös és az 1930-as tejelési eredmények összehasonlítása csak az eredeti kategóriák átcsoportosítása után lehetséges. De még ezután is előáll némi 108 Magyar Statisztikai Közlemények. Űj folyam. XXVII. kötet. A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. Negyedik rész. Végeredmények.
