Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
Bevezetés
áruvá válása és a tejpiac állandósulása következtében — a tejből mind kevesebb került a saját háztartásba. A gazdagparaszt tejtermelése viszont üzemszerűvé vált. A régen termelt tej mennyiségét többszörösen felülmúlta az árutejnek az a mennyisége, amelyet a századforduló óta termeltek a gazdag parasztgazdaságok. Ez az utóbbi gazdaságtípus állandó gyarapodását, gazdasága kereteinek bővítését Somogyban egyrészt a marhatartás fellendülésének köszönhette. Feladatul tűztem ki, hogy az olvasót végigvezessem azon a történeti úton, amelyet a marhatartás az utolsó száz évben Somogy megyében megtett. Az olvasó figyelmét gyakran azokra a kiemelkedő teljesítményekre irányítom, amelyeket a megye parasztjai a marhatartásban elértek. Ezek a teljesítmények, bár egy olyan megyében jöttek létre, ahol a nagybirtok vasmarokkal gátolta a mezőgazdaság szabad fejlődését, mégis igen figyelemre méltóak. Fontos mutatói a múltnak és jelentős ígéretei a jövőnek. A marhatartás útjából a legfontosabb akadály a feudális maradványoktól terhes nagygazdaság másfél évtizede eltűnt. A parasztság szabad. A föld tőkés magántulajdona nem gátolja a mezőgazdaság termelőerőinek fejlődését. Az utóbbi néhány év alatt az elaprózott parasztgazdaságok nagygazdaságokba tömörültek. Ez az új üzemi és tulajdonforma a paraszt és a kutatók számára egyaránt felveti: merre? Az az álláspont, amely szerint a mezőgazdaságnak egy teljesen új etapról kell elindulnia, gyökértelen és látszólag forradalmi. Igazában primitív álláspont, amely a mezőgazdaság jövőjét holmi elképzelésnek akarja alávetni. A mezőgazdaság története, de az egész emberiség története is úgy alakult, hogy az egyik nemzedék felváltotta a másikat. A kiöregedő nemzedék a mezőgazdaság termelőerőinek meghatározott fokát hagyta örökségül az új nemzedékre. Az ifjú nemzedék úgy tudta továbbvinni az öregek hagyatékát, ahogy méltányolta és követte az örökség előremutató módszereit és tanulságait. A mai mezőgazdasági vezetésnek és a céltudatos munkának hatásosságát úgy lehet többszörösen növelni, ha a múlt felhalmozott erőit és tapasztalatait számbavesszük. Ez csak egy módon lehetséges, ha elemzés tárgyává tesszük a megye mezőgazdaságából az egyik legfontosabbat: a marhatartást. Mindez együttvéve indokolja a történeti érvényességű körültekintést a megye mezőgazdaságának tervezésében és irányításában. E tanulmány részben ezt az ügyet is szolgálni akarja. Végezetül még arról, ami c tanulmányhoz elválaszthatatlanul hozzátartozik. Bár e lapok termelési módszerekről, irányzatokról, új állalfajokról, művelési ágakról stb. beszélnek — lehetőleg statisztikai, vagy levéltári anyag alapján — mégis c folyamatok mögött mindig a termelő embert, a parasztot lehet látni, legyen elnyomott, vagy szabad. 1961. június 22-én. KIRÁLY ISTVÁN.