Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
A szarvasmarha-tenyésztés fejlődése a két világháború között
A tejgazdaság kialakításában az első világháború előtt a parasztgazdaság megelőzte a nagybirtokot. Vajon lemaradásából mennyit hozott be a nagybirtok? 1911 és 1935 között a két alapvető gazdaságtípus a tejelő- és tenyésztehénállomány fejlesztésben az alábbiak szerint lépett előre: Á gazdaságok nagysága A tenyész- és fejőstehenek megoszlása %-ban, viszonyítva a tulajdonukban lévő állományhoz 1911-ben 1935-ben 100 kh. alatt " ~~47,6 _ 59,1 100 kh. felett 14,5 31,5 m . A nagybirtokon nagy lépést lelt előre a tejgazdaság a két világháború között. Lemaradásából valamit behozott. Azonban a parasztgazdaságok is tovább baladtak. A 100 kh. alatti gazdaságoknál a fejős- és tenyésztehenek magas aránya arra enged következtetni, hogy a parasztság fő tevékenysége a megyében a két világháború között a tej termelésére összpontosult. A Mezőgazdasági Kamara szakemberei bár nem kifejezetten a parasztgazdaságokra vonatkoztatva, a tejgazdaság szerepéről a megye mezőgazdaságában így írtak: ,, . . . ha az egész kamarai körzetet mint egy üzemet tekintjük, akkor voltaképpen ennek az egy nagy üzemnek egyik fő üzemága a tejtermelésre és a tenyészállat nevelésre alapított szarvasmarha-tenyésztés ,,m . A tenyészállat nevelés különválasztása a tejtermeléstől, történeti-logikai szempontból, helytelen. A tenyésztés más természetű munka ugyan, mint a lej termelése, de annak teljesen alá vnlt rendelve. Az első fejezetben rámutattam, hogy a tenyésztési kérdésekre úgy fordítottak nagyobb gondot, ahogy a tejtermelés előrehaladt történeti útján. A Mezőgazdasági Kamara szakembereinek megállapítása a tejtermelés szerepéről a megye mezőgazdaságában nem volt egyedülálló. Azok, akik a két háború között írtak a megye mezőgazdaságáról, szinte kivétel nélkül a tejtermelést tartották a legfontosabbnak és a figyelmei mindig erre irányították. * * * Az első fejezetemben csupán az islállózás lényét lehetett, megállapítani. A folyamat számszerű felmérésére nem volt mód, miután ilyen természetű statisztikai adatfelvétel nem állt rendelkezésre. Az 1935-ös mezőgazdasági statisztikai felvétel számba vette a legelőre járó szarvasmarhákat. Ez lehetővé teszi az islállózás közvetett kimutatását. Ahol a legelőre járó jószág száma alacsony ott az istállózás kiterjedt. A közigazgatási területek szerint a szarvasmarha-állomány legeltetése a következőképpen alakult: 104 U. a., mint a 103-as jegyzetben idézett munkák. 105 Kiss Elemér id. munkája. A megye mezőgazdasági termelésének fő profilját Nádújfalvy József így határozza meg: ^Somogy vármegyében a gazdálkodás létalapja az állattenyésztés, melynek a földműveléshez való viszonyát azzal jellemezhetjük legjobban, hogy intenzív állattenyésztés nélkül itt nem lehet eredményes földművelés...«
