Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)

Bevezetés

Bevezetés Somogy megye mezőgazdaságának történetében 1848-tól 1945-ig a legnagyobb jelentőségű folyamat a szarvasmarha-tenyésztés fellendülése. A szarvasmarha-tartás a feudális maradványoktól terhes nagybirtokon, a tőkés bérleteken és a parasztgazdaságokban egyaránt az üzem egyik fontos ága volt. A megye területén a századforduló óta a marhatartás — gazdaságtípusoktól és tájegységektől függően — különböző fejlettségi fokot ért el. Az előrehaladás függött a táj természeti feltételeitől, a föld magántulajdonának történeti fejlettségétől, az üzemek tőkeerejétől és az állattenyésztés területén történetileg felhalmozott tapasztalatoktól. Ennek megfelelően a szarvasmarha-tartás a megyében egészen különböző formák között fejlődött. A szarvasmarha-tartás fellendülésének történeti jelentőségét nemcsak az adja meg, hogy a gazdaságok bevételi forrásai között a marhatartásból származó jövedelem elsőrendű volt. A szarvasmarha-tartás fellendülésével egyidőben átalakult a mezőgazdasági üzemek szerkezete, megváltozott a falusi társadalom. Sőt — néhány területei kivéve — ez volt az üzemek fő ága és maga alá rendelte az üzem más ágait. Az összes gazdaságtípus üzemeiben átalakult a földművelés rendszere. A nyomásos gazdálkodást felváltotta a vetésforgós és szabad gazdálkodásos rendszer. Az ugar területe évről-évre csökkent. A talajerő megőrzésében és felhasználásában új módszereket követtek. A marha, mint iga erő. háttérbe szorult, a hidegvérű ló fokozatosan kiszorította a vontatás területéről. A régi szürke magyar marhát a nyugati fajtájú és a tarka marhák váltották fel a tenyésztésben. Az új marhafajlák jobban elégítették ki a tejtermelés igényeit. A tej hagyományos feldolgozása nem fért meg már a parasztgazdaságok és az uradalmak keretei között. Szerepüket úgy nevezett ,,tejgazdasági vállalatok" vették át. Ezek a vállalatok ipari módszerekkel dolgozták fel a tejet. A feldolgozásnál keletkezett melléktermékek visszajutottak a mezőgazdaságba és takarmányozásra használták fel. A tejből származó jövedelem új helyzetet teremtett a parasztság bevételi forrásai között. A lej állandó és folyamatos felvásárlása egyenletessé tette a háztartás bevételét, sőt növelte a parasztság pénzforgalmát és ezzel még inkább a tőkés termeléshez láncolta a valaha még elszigetelt parasztgazdaságokat. Az egész falu életében a marhatartás egy-két évtized alatt erősen hozzájárult a hagyományos keretek felbontásához. Nagy vagyoni különbségek születtek a falvakon belül, sőt az egyes falvak között. A parasztság osztályokra szakadását a marhatartós fellendülése siettette. A marhatartás hatása ellentétes 2 különböző gazdaságtípusoknál. A szegényebb parasztgazdaságokban — a tej