Király István: Fejezetek a somogy megyei szarvasmarha-tenyésztés történetéből 1848-1945 - Somogyi Almanach 7. (Kaposvár, 1962)
A szarvasmarha-tartás fellendülése az első világháború előtt
kesébb teheneket a gazdák istállón tartják, mivel az állatállomány nagy része málymételyt szed össze a nedves legelőn" 55 . Babócsay Andor göllei tiszttartó levele a helyi tej értékesítéssel foglalkozott: „Jelenleg egy magánvállalkozónak van községünkben tejcsarnoka. Ez azonban május 1-én ezt feloszlatja, így ezen gazdag tehénállományú község tejértékesítés nélkül marad, nem is említve a környéken levő pusztákat, honnét szintén szép mennyiségű tejet lehet összehozni — reális alapon szervezett tejgyűjtő és értékesítő berendezés mellett" 58 . Később a Földművelésügyi Minisztérium tej és havasgazdasági osztálya szövetkezetet szervezett a tej felvásárlására. Fehér Béla somogysámsoni tanító szintén tejértékesítési ügyben kereste föl levelében a gazdasági felügyelőt 57 . Az idézett gazdasági felügyelőségi iratok a falusi tejtermelés kérdései közül érintenek egy történeti vonatkozásban is jelentős mozzanatot. A szóba hozott falvak többségében a marhatartás az istállózás felé haladt. A folyamat azonban nem egyszerre ment végbe. Az első világháború előtt jelen van a régi és az új tartási mód, valamint ezek keveréke. A marhatartás régi módját képviselte Somogyszenlmiklós község. A közlegelő rendezése alkalmával mcgejtoll helyszíni szemle után írt jelentésében a gazdasági segéd-felügyelő így foglalta össze a látottakat: „Egy másik körülmény pedig, hogy az állatikat éjjel-nappal, májustól októberig állandóan a szabadon kint tartják, az elhanyagolt állapotot csak fokozza. Az állandóan kint levő állatok a legelőt összebarangolják, letapossák, ami a fű növését teljesen megakadályozza s ez a legelő homokos részén jár leginkább rossz következményekkel,, 5S . Mint látható, tavasztól őszig még az éjszakát sem töltötték az istállóban a marhák. Az állatok kénytelenek voltak eltűrni az időjárás minden szeszélyét. Okszerű legeltetésről, sőt tejtermelésről ilyen tartási mód mellett szó sem lehetett. Átmeneti típust képvisel a régi és az új marhatartási mód között a parasztgazdaságban az a tartási mód. ahol csak a fejősteheneket istállózzák. A növendékek a közös legelőre járnak. Ilyen példák láthatóak az idézett gazdasági felügyelőségi iratanyagban is. A teljesen islállózott marhatartás példája a kaposvölgyi Fonó község. Ebben a községben az idősebb nemzedék nem emlékezik vissza arra, hogy a marhák valaha is legelőre jártak volna. Az ilyen marhatartás a szántóföldi takarmánytermelésre és a rétek szénatermésére van alapítva. Az állatok etetése és gondozása rendszeres, tervszerű munkát kíván. A növendékek felnevelése és a jó tejelő marhák gondozása a paraszt munkaidejét erősen megnyújtotta. A munkaerő iránti igény az egész évben sokkal egyenletesebben oszlott el. mint korábban. A parasztgazdaság bevétele szintén egyenletesebb lett. A tejcsarnokok és tejszövetkezetek havonta fizették ki a szállítóiknak a beszállított tej árát. Az a nagy inga5 "' KÁL. A Gazdasági Felügyelőség iratai. 1913. 472. sz. irat. 50 KÁL. A Gazdasági Felügyelőség iratai. 1914. 291. sz. irat. 57 KÁL. A Gazdasági Felügyelőség iratai. 1912. 551. sz. irat. 5J KÁL. A Gazdasági Felügyelőség iratai. 1912. 339. sz. irat.
