Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Vikár Béla

műveltség apostolának különös jelképe lett. így járta be esztendőről esztendőre az ország területét „Kriza János vadrózsáinak régi parlagon heverő kerjein", Erdélyben, aztán szülőmegyéjét, Somogy területét is 1879-ben, 1880-ban és végül — ahogy írja — „szülőmegyém támogatásával 1899-ben Kaposmérő, Juta, Szerdahely, Csokonya, Kisfalud, Szob, Újlak, Csurgó, Csököly, Tab, Nemesdéd, Atád, Edde, Mocsolád, Kötcse, Szilvásszentmárton, Kaposvár, Boglár, Alsók, Berény, Hetes, Kiliti, és Szólád községeket, melyeknek öregjei itt-ott még emlékeznek magas, szikár alakjára és örökké vidám természetére. Itt Hetesen, szülőfalujában már alig él egy-két nóta és meseforrás. Äm Csordás Eszter, Tóth Erzsi, Pöttendi Lidi, Pelőcz Ferenc, Sütő József és Zsobrák János népdalai és meséi bevonultak az egyetemes magyar népi műveltség kincsei közé. Ez a gyűjtés „Somogy megye népköltése" címen jelent meg 1905-ben, mint a Magyar Népköltési Gyűjtemény új folyamának 6. kötete, a Kisfaludy Társaság kiadásában. Előszavában Vikár köszönetet mond édesanyjának és Pete Lajosnak, szintén Hetes szülöttjének, a népdalköltőnek. A kötetet Vargha Gyula, a kiváló költő és még jelesebb műfordító szerkesztette. Sajnos, később Vargha Gyula elvesztette azt a kézirat-köteget, amelyet neki 1910-ben átadott Vikár Béla. Ez a kézirat tartalmazta a gyorsírásról átírt teljes magyar népköltési gyűjtését. A kézirat elvesztése után megint csak az a 19 vaskos, gyorsírással írt jegyzőfüzet maradt meg, amely, Gergely Pál közlése szerint 7000 dal szövegét őrizte. Ezt a kincset Gergely Pál később újra folyóírásra átírta és ezzel megmentette a magyar folklór számára. Az anyagot a Magyar Tudományos Akadémián őrzik. Az Országos Néprajzi Múzeum Népzene Osztályán vannak az országjáró fonográf hengerei. Számszerint 754 darab Vikár-henger. Egy-egy hengeren két-három dal, tehát mintegy 2000 dallam, amelyből 27 szlovák és 6 vend. Népzene gyűjtésével, hogy mit kezdeményezett, lemérhetjük azon, hogy Bartók Béla és Kodály Zoltán is csak Vikár úttörése után indultak gyűjtéseikre. Kevesen tudják, hogy Bartók Béla Vikár hengereiről sajátkezűleg kottázta le Vikár gyűjtését. így tehát beteljesült, amiről írt a „Zenelap" idézett sorai között: „Boldognak vallanám magamat, ha gyűjtéseimnek zenei szempontból való kihasználása is mentől előbb megtörténhetnék." Világos, hogy Bartók és Kodály sikeréhez, a magyar zene föl virágzásához Vikár neve és munkája is hozzátartozik, hisz gyűjtése kovásza lett a nagy alkotásoknak. Bartók és Kodály, mint Vikár mondja: „Mindketten követték eljárásomat abban a tekintetben is, hogy nemcsak a dallamokra, hanem a szövegekre is kellő figyelmet fordítottak". (Kodály-emlékkönyv 92. oldal.) Tény, hogy népköltészetünk dallamkincse áttört minden határt és Bartók—Kodály művein keresztül a világ zeneirodalmának klasszikus alkotásai közé szárnyalt.