Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Vikár Béla

A felgyújtott magyar népköltészeti anyag, és abban Vikár gyűjtésének mérhetetlen kincsesbányája már jórészt fölmért, de még napvilágra nem hozott kincs. A Magyar Klasszikusok sorozatban nemrég megjelent Ortutay Gyula: Magyar népköltészet három kötete, nagy kezdeményezés és lépés, de ennek az anyagnak teljes kiadása parancsoló, mert Vikár szavaival: ,,Ha legnagyobb költőnket, Petőfit, bajos megértenünk a népköltés titkainak ismerete nélkül, bízvást mondhatjuk, hogy magát a népet még annál inkább is bajos. Népünk érzésvilága hét lakattal elzárt titok, melynek kulcsa a népköltés. Azért nemcsak abból a szempontból érdekel bennünket, mint az irodalom kútfeje, forrása, mint az a forrás, melyből nagy költőink merítettek, s mint eltűnt korok és nemzedékek érzéseinek emléktára, de nem kisebb jelentőséget nyer azáltal, hogy a most élő milliók szívét halljuk benne megszólalni leplezetlen őszinteséggel. Hiszen a nép ezeket a dalokat nem nekünk, hanem önmagának dalolta. Saját szívén könnyített velük. Mindent, ami őt meghatja, mindent, ami fáj vagy örömet okoz neki, dalaiba önti bele s csak dalait kell megismernünk, hogy ezt az egész érzésvilágot, lelkünk világává össze tudjuk olvasztani." (Vikár: A népdal titkai. Vasárnapi Újság 1906. 218—219. lap.) Mi pedig így folytathatjuk e gondolatsort. — Más célunk nem is lehet, mint az, hogy népünk érzésvilágát és lelkiségét, tehát magát népünket m égj óbban megismerhessük. Ennél sürgetőbb és nemesebb parancs alig akadhat. így e majdan közkézre adott kinccsel, Arany János után irodalmunk új népi-klasszikus megújhodása várható. Népzenénk ihlető segítségével s a magyar népköltészet közkinccsé tételével, ki tudja, irodalmunkban nem születnek-e a^ bartóki műhöz méreteiben is hasonló nagyságú és értékű, s egyben egészen újarcú alkotások? E művek születéséhez hozzájárul majdan egy másik mű is. Egy rokoni nép eposza, a Kalevala, mely irodalmunkba Vikár szellemével épült. Az 50 ének 22 795 sora a hetesi leégett, zsúpos, sövényfalú ház szülöttének olyan alkotása, mely szépségével és ihletével mégcsak ezután hozza meg igazi termését. Ha áll Lönnrot-ra, a Kalevala összeállítójára, hogy ,,ő a legnagyobb finn író", mit mondjunk akkor Vikár Bélára? A magyar Kalevalával legnagyobb költőink sorába lépett! Közel fél évszázada adta ki ezt a művét a Magyar Tudományos Akadémia. Azóta többször is megjelent. Ám a magyar olvasó és irodalom még mindig nem birkózott meg e hatalmas alkotással. Hatása költőink körében, szépségének titka olvasóink között egyre gyarapodik, de a Kalevala még ma sem közkincse irodalmi szellemünknek. Az Olcsó Könyvtár nagyszerű sorozata óriási tartozást törlesztene, ha kiadványainak sorába iktatná, hogy Kalevalánk népünk ezreinek olvasmánya lehessen. Ma itt egy olyan sokszínű és sokoldalú férfinak állított emléket Somogy megye, aki kitartó szorgalmával a munka példája; népszeretetével, költői alkotásával és népi hagyományaink gyűjtésével a jövő építője volt. 1955