Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

Csokonai és Berzsenyi harca, avagy „a magyar poézis menetele"

egész ország siratta Vitézt. A somogyi Atád berkei ,,s rá jajdul a Balaton" s „a Vértesben és Bakonyban — Már minden kietlenek", .,a Tisza is sajnálja", beléhullott könnyeit s „poétája sorsát szánja, — E kenyér sík óceánja". Szerelmi lírája bájos érzéki meghittségével és élményiségével ejti meg az olvasót. Violaszínű erek és rukercpiros vér lüktet e költemények ambróziás illatú húsában. A kor szellemi talajába merülő poéta sikerét látjuk e lírában. A rokokó formássága, ciráda ja jól érvényesül versei technikájában, s hogy tartalma mennyire nem lesz papírízű e virtuozitás ellenére sem, és hogy élményszerűen érvényesül a fölvilágosodás csípős levegője, Voltaire, Wieland, Rousseau etikája, a kor frivol rózsalugasos szelleme, mindezekben a korát kifejező vérbeli poéta győzelmét láthatjuk. Nézzük csak A reményhez, vagy az Édes keserűség sorait: Nézz erre galambi szemekkel: Jobban gyógyítói ezekkel, Jobban egy gerlicecsókkal Mint minden sebrevalókkal. Ah! mézzel elegy keserűség! És kínnal teljes gyönyörűség! Oh Cypria édes igája, Hogy kell nyakam adnom alája! A Lilla-dalok és a furcsán modern anakreoni versek mai sikere is ebben van. Dayka, Szemere, Kölcsey, Kazinczy és még sokszor Kisfaludy Sándor szentimentális, csinált, szerelmi dalai is hol vannak Csokonai költeményeinek átütőerejétől! Hogy is érthette volna meg Csokonai véresen reális líráját Kölcsey kritikája! Bennük a tiszta pogány, mai szemmel a hellén-barbár földiség fickándozik a magyar szeméremmel béklyózva. Idézzük csak fel A szeplő c. versének finom érzéki és a Balassi-versekben bujkáló, virágénekekkel rokon hangját. Mint egy megért boróka Mely tiszta hóra hullott; Mint a delin fejérlő Rózsába bútt bogárka: Mint a korinti szőllő A cukros kalácson: Ügy bársonyollik, oly szép, Oly édes egy kerekded Szeplőcske Lilla melyén. Természete az élet igenlése. A testesült vidámság e földszagú literary gentleman, aki korának vidám házainál, mint Somogyban is, ebben ,.a nemes megyében",, melyről ő „mindenkor idilliumos elmerüléssel" emlékezett, Széchenyi provinciájában szerelmi bá-