Takáts Gyula: Képek és versek útjain - Somogyi Almanach 6. (Kaposvár, 1961)

A 150 éves Dorottya

nél jobban is állott, de szellemileg ahhoz mégis alacsony fokon, hogj

1, rájuk irodalmat lehetett volna építeni. Alattuk volt a jobbágy-parasztságunk írástudatlan óriás tengere. Fölöttük lebegett a tanult, elsősorban humanista műveltségű nemességnek vékony rétege. Ez volt Csokonai mögött a társadalmi háttér a felvilágosodott XVIII. század alkonyán. És a gazdasági? — Ezt, Széchenyi egyetlen szavával, a kánaáni lehetőséget is elsorvasztó hitelhiánnyal fejezhetjük ki. Semmi megfogható, reménykeltő alap. így állt Csokonai megyénk határán Csak az alkalmi költészet kétesértékű lehetőségei kínálkoztak mentségül, akárcsak Pozsonyban. Elindult Somogyba és anélkül, hogy irodalmi terveit feladná, üres óráiban a megélhetés reményében a vidám társaságok és falusi mecénások kényszerű lantosa lett. Leveleiből tudjuk, hogy vidáman élte napjait. Szórakoztató írásain maga is jókat derült, de legalább meg volt az az elégtétele, hogy rajtuk is nevetett, akiknek ez tetszett, mert ő ezeket az „alkalmatosságra írt versezeteit" nem sokra becsülte. Művelőit „kíntornázó, a Helicon bodzás tövében kézmunkát űző versjártóknak" — tartja — „akiknek nem kilenc Múzsa, kilencszáz sem győzne eleget tenni, annyian vannak ezek az urak és oly nagyon szolgáltatják magukat. Mihelyt pedig vége van a jelen alkalmatosságnak, ők is, mint a tánc, vendégeskedés és étszakázás miatt kifáradt vendégek, lenyugosznak a Parnasszus bodzái közt s a halhatatlanság boldog reménysége alatt aggódatlan alusznak, mindaddig, míg valamely újabb sollemnitásnak lármája azt nem kiáltja fülükbe: Kelj fel poéta!, melyre minden bodzabokrok: Kelj fel Múzsámmal zendülnek meg." Ebben az alkalmi versei elé írt vidám, de a derű alatt akkora fölénnyel ítélkező előszavában „nagyjában gezemicének" tartja ezeket az írásait. Csak egy félmondatta] hisz pár sorukban, melyekből, úgymond: „jövő arany időknek poétái talán gyöngyöket szedhetnek". — És így folytatja. — „Nincs nagyobb rosta az időnél: addig, addig lebeg az, míg minden szemetet, minden fonnyadt vagy éretlen magot és minden giz-gazt ki nem hullat, hogy azokkal hízzék a feledékenység. Elég van ebben az én könyvemben olyan, amit magam is csak az ő számára tartok." Mégis nézzük meg, mit mondanak el ezek a versek Csokonai somogyi napjairól. Soraikon át végigkísérhetjük kétévi tanyázását a Scmcgyságban. Először Csökölybe ment, Kiss Bálint tiszteleteshez. A kollégiumi, iskolapadi cimboraság volt az első szál, amelyben megkapaszkodott. Innen hamarosan Szokolay Dániel, a későbbi esküdt és főjegyző, az akkori hedrehelyi iskola-mesterhez tette át szállását. Az ő révén ismerkedett össze a nagybajomi író-társasággal, Pálóczi és Sárközy körével. Pálóczi Horváth Ádám akkor már megírta a Magyar Hunyad c. hőskölteményét. Nevét és szerepét különösen a Dunántúlon becsülték sokra. A népdalgyűjtés lelkes elindítója. Maga népi-irodalmi iránj'ával, Kazinczyval irodalmi harcban állott. Mint ember igen sokoldalú és nagytudású: teológus, jogász, mérnök és költő. Miga Csoko-