Balázs Árpád: Egy új somogyi falu, Rácegres története 1945-1960 - Somogyi Almanach 5. (Kaposvár, 1960)

Nem kötöttek cukorrépára pótszerződést. Éhesen pusztul a borjú, a bika. Hiába érkezett el a kaposvári vásár napja, nem volt eladó bikájuk. Bödő szeme is vibrált. Hogyan vesz a lányoknak szobabútort? Jaj, mi lesz Rácegressel, ha elfogynak a tartalékföldek, ha egyszer a szomszéd községek is felébrednek? Kaponya Mihály arra is gondolt, hogy a jövőben még nehezebb lesz a gazdálkodás. A nyárban már arról hallott, hogy Kelet-Németországban a németek újfajta gazdálkodásba kezdtek. A németek úgy szervezik a termelőszövetkezeteket, hogy megállapítják, hogy az 1000—2000 hold társuláshoz, gazdálkodáshoz hány gép és ember szükséges. így vezették az uradalmakat is hajdanában. A rácegresi pusztán például 1500 holdra húsz családot fogadott Eszterházy herceg úr főintézője. Az új német gazdálkodás is számol az emberrel és a géppel. Való igaz, hogy Rácegresnek nincs elég földje, ami meg van, az 10—20 családnak elég is volna, ha volna elég gép. Ha meg volna elég gép, akkor a 70 családból 60 család mit csináljon? A 404 hold szántóföld máris kevés a rácegresi 70 családnak! Máris szűk a határuk. Ügy, hogy a szomszéd községek tartalékföldjeit is felfogják. Ügy élnek, mint a háború előtti somogyi kisgazdák? A cselédsorból erre vágytak? De mi lesz, ha nem lesz elég tartalékföld? Vagy mi lesz akkor, ha a cukorgyár nehezíti a helyzetüket, ha tényleg nem adnak elég répaszeletet? Mozog a föld Rácegresen. Űj falut építettek, abba új világot tettek. De most úgy látszik, hogy az új világ zsákutcájába beletorkollik a régi világ zsákutcája. Mi lesz, ha nem ád szeletet a cukorgyár? Nem ád? Hogy is kéne. .. — Én mondanék valamit — törte meg a csendet Kaponya Mihály. — Tessék — szólt a felügyelő, mert semmiképpen sem érezte jól magát a paraszti értekezlet izzó hangulatában. Az öreg Kaponya folytatta: — Ammondó vagyok — kacsintott a parasztok felé —, hogy búzát is termeltünk, többet, mint akartunk. Ammondó vagyok, cukorrépát is termeljünk többet, mint akarunk. Szerződjünk! — Lesz elég szelet — hadarta a felügyelő, majd a parasztok aláírták a pótszerződést. Tudták ők, hogy mire célzott Kaponya Mihály. Mindenki arra gondolt, hogy elbírja a papír az aláírást. Egykoriban valóban előírták, hogy hány hold földet vessen be a paraszt búzával. Mi történt

7 A paraszt vetett a földbe annyit, amennyi neki kellett, a többi meg csak a papíron szerepelt. Most mi történt? Ha másképp nem kapnak répaszeletet, akkor papíron vetik el a kívánt répamag mennyiséget. Eddig ez a különös történet. Visnyei Mihály a mai napig is állítja, hogy Rácegresen talán csak ő vetette el a pótszerződés alapján kiküldött répamag mennyiséget. Ezernégyszáz négyszögölről 141 mázsa cukorrépa termett. Ugyanakkor a pótszerződést kötő szomszédok egy-egy holdról csak 80 mázsa répát termeltek. A pótszerződésben szereplő földbe nem is vetettek el magot, de ezzel a cukorgyári felügyelő nem törődött. Számára az volt a fontos, hogy ö teljesítette a tervét.