Balázs Árpád: Egy új somogyi falu, Rácegres története 1945-1960 - Somogyi Almanach 5. (Kaposvár, 1960)
A baj éppen ezzel kezdődött, mert a cukorgyár nemcsak papíron kívánt cukorrépát termeltetni. A gyár statisztikusa jelentette a minisztériumba, hogy Somogyban nőtt a cukorrépavetés területe! A minisztérium ennek alapján értesítette a magtermeltető vállalatot, hogy növelje a cukorrépamag termelését, a vetésterületet, szállítson több répamagot Somogyba! Arra ott a megkötött pótszerződések szerint szükség van. A Magtermeltető Vállalat küldött is magot Somogyországba. Rácegresre is. Aztán a Magtermeltető Vállalat is új tervet készített, hogy jövőre még több cukonrépamagot termeljenek szerte az országban, hiszen a pótszerződések szerint növekszik a cukorrépa vetésterülete. A statisztikát egybehangoló minisztériumi tisztviselők pedig kiszámították az átlag cukorrépatermést, miután Rácegresen, meg máshol is termést adott az elvetett, megkapált, betakarított cukorrépa. Arra ők már nem gondoltak, hogy Rácegresen azért termett csak 80 mázsa cukorrépát egy-egy hold rácegresi jó kötött föld, mert a pótszerződésbe kényszerített kisparasztok nem is egy holdról, hanem csak egy fél holdról takarították be a statisztikában szereplő cukorrépamennyiséget. Ez másszóval azt jelenti, hogy elég egyetlen egy hamis adat, papírszerződés, máris félre lehet vezetni az ország vezetőit, vakvágányra lehet vinni a népgazdaságot. . . Kaponya Mihály máig is csóválja a fejét, ha eszébe jut a cukorrépa pótszerződés, a répaszelet, meg a vele járó csalafintaság. .. Családlátogatás — Jön a gondozó néni! — fut a hír házról házra. Valamikor az uraság érkezése hozta ilyen lázba a rácegresi asszonyokat. Az uraság az élet-halál ura volt. Akinek felmondott, az tágra nyithatta a puszták fekete kapuját. Jön hát Boros Zsuzsa, a magyaratádi gondozónő. Pici emberéleteket dajkál. Parányi emberekre vigyáz a puszták csendjében. A jöttekor fiatal menyecskék melle bizsereg, öreg szülék szíve gyorsabban ver, mert Zsuzsa mindenkivel szépen beszél. — Ne féljen, kedves, és ha a kicsi sír is, szenes vízzel le ne öntse, mert efajta babona nem való a rácegresi asszonyokhoz. A kicsinyeknek mákgubót se adjanak, hogy attól a kicsi aludjon. Ellenben adhatnak sülttököt, mert az vastartalmú, tápláló... Szenes vízzel, mákgubóval már nem él a rácegresi asszonynép. T.-né, aki már idősebb asszony, faluhosszat ki is neveti a babonás szomszédokat. Néha említi az egyszeri szentbalázsi menyecskét, akinek fájt a hasa. A szentbalázsi menyecske úgy érezte, hogy a bántódásnak se eleje, se vége, ezért aztán elment a javasasszonyhoz. Az orvos házát kikerülte. A javasasszony megtapogatta a menyecskét. Olyan volt a hasa, mint minden menyecskéé. Enyhén gömbölyödött. — Petróleumot neki — mondta a javasasszony.