Balázs Árpád: Egy új somogyi falu, Rácegres története 1945-1960 - Somogyi Almanach 5. (Kaposvár, 1960)

lökre. Ifjú Kristóf Lajos ezért 1958 őszén 3600 forintot volt kénytelen kifizetni a szülője kórházi költségei címén. Az ilyenfajta, előre nem látott költségek bizonytalanná teszik a gazdálkodást. De a kisparaszti jövedelmet másfajta körülmények is apasztják. Az is előfordul, hogy a falut látogatók nem egészen tiszta kézzel nyúlnak a dolgozó parasztok jövedelméhez. Ezt bizonyítja a nem is olyan régen megkötött cukorrépa pótszerződés hiteles története: — Szerződjenek, emberek — mondta a szerződésre kiküldött cukorgyári felügyelő. Az öreg parasztok hallgattak. Kaponya Mihály is. Ö is arra gondolt, hogy a köpcös, zöldkalapos felügyelő alighanem családos ember lehet, mert kövér aranygyűrűt visel. A beszédje is olyan volt: — A mi nagy családunk, ez a nemzet csak akkor boldogulhat, ha elegendő cukorrépát termelünk. A cukor a közjólét kifejezője. Azért van arra szükség. . . — Már szerződtünk •— szóltak a szomszédok. — Szerződtek, szerződtek, azt már tudom én, de pótszerződést kössenek, mert csak úgy emelkedhetik az életszínvonal — okosította a rácegresi népet a felügyelő. A rácegresiek a fejüket rázták. — Szűk a határ, kevés a föld — ellenkeztek. — Kevés? Van tartalékföld a szomszédos községben. — Az is kevés, mi még az istennyilát is kiigényelnénk, felfognánk, ha lehetne. . . — szólt a vékonydongájú Bödő szomszéd. — Minek? — A gyereknek. — Azoknak? — Staférungra kell. — Nem értem. — Nézze: ha nincs bika. nincs stafirung. — Nem értem. — A tartalékföldbe vetett takarmányból bikát nevelünk. — Bikát? — A bikát eladjuk, a pénzért bútort veszünk, stafirungot. Érti

7 — Most már értem — nevetett a rücskösképű felügyelő, megpergette kezében a zöld kalapját, aztán vontatottan, megfontoltan beszélni kezdett: — A bikáról jut eszembe, hogy maguk híres állattenyésztők! Maguknak szükségük lehet a cukorgyári répaszeletre. Szereti azt a jószág! Az országnak, a cukorgyárnak pedig szüksége van a cukorrépára, cukorrépatermelési pótszerződésre. Ezen az alapon megegyezhetünk. Ha maguk bikát akarnak eladni, nem bánom. Ha maguk szobabútor stafirungot akarnak, nem bánom. De szeletelt cukorgyári répaszeietet csak akkor kapnak, ha pótszerződést kötnek cukorrépára. . . Az öreg parasztok hallgattak, még Kaponya Mihály is. Azon töprengett, hogy mi lesz ezzel a faluval, ha nem ád szeletet a cukorgyár. Ijesztő képek vibráltak a szeme előtt. Bőgött a tehén. A tehén a száraz kórót éhesen rágta. Jó lett volna egy kis répaszelet. Nem adott a gyár.