Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)

gyermekei mellett nevelősködtem 1836. Visszatérvén az iskolába segédtanítói hivatalt vállaltam Ácson, Komárom megyében 1836—37 év téli felén. Pápára vissz ámen vén s tanulói pályámat folytatván 1838 őszén a révkomáromi gymnásiumban elemi tanárnak vállalkoztam s mint ilyen működtem 3 évig, melynek végeztével az őrségi egyházmegyébe költöztem iskolatanítói hivatalra s két évi működésem után megszakasztott isk. pályámat folytattam s végeztem, mely után a pápai íőisk. költészeti osztályában rendes tanárságra rendeltettem s ennek végével az ácsi rek- torságban működtem 1848 s 49-ben. Innen a belsősomogyi egyházmegyébe költözködtem s itt nagvs. Sárközy Albert úr fiainak felsőbb gymn. tanokat privátim tanítottam: innen először a nagykorpádi, később inkei káplánná, majd 1853-ban félévig csokonyai helyettes lelkésszé lettem. E hosszas és szenvedésdús pályafutás után valahára 1853 szeptember 12-én a belsősomogyi egyházmegyében hetesi rendes lelkésznek meghivattam s mint ilyen Isten segítségével működöm.«

Harminc éves korában felfelé ívelt Vikár János pályája: az 1846—47 tanévben a pápai főiskola költészeti osztályán »klassikus praeceptor« — ahogy , az értesítő írja, vagyis osztálytanító. A családi hagyomány szerint hármas képesítése volt: papi. tanári és jogi. Beszélt németül, franciául, olaszul. Meglepően gazdag könyvtárában görög-, latines hébemyelvű könyvek is voltak, ezeket eredetiben olvasta. Pápai tudósítója volt a Petőfi Sándor szerkesztésében megjelenő »Életképek« című fővárosi lapnak. Sőt irodalmi csatákat is vívott a pest-budai írókkal. A fiatal pápai tanár talán személyesen is találkozott a 19 éves Petőfivel 1841—42-ben, amikor az »üstökös« Pápán diákoskodott Jókaival.

Vikár János ácsi rektorsága idején zajlottak le a szabadságharc utolsó csatái; 1849 július 2-án és augusztus 3-án hajnalban Klapka 7000 huszárral támadt Komárom védelmében. A csata sorsa csak délután dőlt el az ácsi erdőnél. Ez volt a szabadságharc utolsó győzelmes fellobbanása. Ám a nemzet tragédiája csakhamar bekövetkezett. Pár hét múlva a világosi fegyverletétellel sötétség borult az országra. Vikár János pályafutására is. A családja szerint honvédszázados volt, talán tábori lelkész és ezért talán bujdosnia is kellett. Nem beszélt róla, de özvegye honvédtiszti nyugdíjat kapott később. Vikár Béla feltevése szerint »szívesen búcsút mondott a tanárságnak, mert az eklézsiát sokkal kedvezőbbnek tartotta«.

Hetesi lelkészi élete sem volt nyugodt. Fél év múlva, »1854. Márcz. 28. Galambokra menesztetett, mert az eklé osztó gyüldének úgy tetszett.« Ezt az epés megjegyzést Vikár János sajátkezűleg írta be'a hetesi eklézsia nagy könyvébe. Galambokról pedig ennyit írt: »Két hosszú évig időztem itt Vikár János.« 1856 márciusban ismét visszahívták a he- tesiek és beköltözött abba az öreg papiakba, amelyik a templom árnyékában húzódott meg s később leégett. Nagyon egyedül érezhette magát benne 40 éves fejjel. ..

Hetes harmadik szomszédja Edde. Itt lakott Szomju István tanító, a híres méhész és szőlősgazda feleségével Both Katalinnal, fiával

6