Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)

Kisrákos melletti Viszákon is gyűjtött. Sőt rávette az ottani kislányokat, hogy folytassák a gyűjtést és küldjék utána a dalszövegeket. A Vas megyei gyűjtésről és a további somogyi terveiről beszél a következő levél:

* »Kedves Bélám,

itt küldök néhány dalt, amit a kislányok utánam küldtek. De a könyvbe nem írem bele, hátha már megküldtük. Szerettem volna lemenni Csoknáig, most nincs hideg, de pénzszűkében van az emberfia. Mozdulni nem lehet. Iparkodom azért a gyűjtést folytatni, minél többet szedhessek össze.

Miért nem írsz? Csókollak benneteket, Édesanyád.«

A levél mellett 31 népdalszöveg. Vikár kézírása jelzi rajta: -•Viszák, 1905. Anyám gyűjtése.«

Szomju Veronika Csurgón labdajátékhoz való kiolvasót, gyerekes körjátékokat, Eddén dajkaverset gyűjtött, Bata> Erzsitől és Orbán luliskától. A legérdekesebbek talán azok a népdalszövegei, amelyekhez azt írja forrásul Béla fiának: »öregapád nótái.« Ez utóbbiak Szomju István eddei tanító nótái. Szomju Veronika dalszövegei mindenképpen a múlt század első feléből valók.

1.

Kék a kökény, zöld a fája,

Jaj de sokat sírtam alatta. Sírtam-igaz-rózsám, nem bánom. Három évig szerettelek, azt bánom!

Édesanyám rózsafája,

Jaj de sokat sírtam alatta! Sírtam-igaz-de még sírok is,

Mert elhagyott a kedves szeretőm is!

2.

Ágas-bogas a diófa ága,

Elmegyek én innen nemsokára, Feliratom híremet, nevemet.

Sírva hagyom kedves szeretőmet.

3.

Elmentem a kútra, a kútra, Sajtáromat letettem az útra.

Arra ment a vármegye hajdúja, Belelépett, letörött a csínja.

(Edde)

11