Volly István: Somogyi „Kalevala”. Vikár Béla Somogyban - Somogyi Almanach 4. (Kaposvár, 1959)

4.

Hármat tojott a fekete kánya,

Engem szeret a kend barna lánya.

Akármilyen korhely gyerek vagyok.

Barna-piros szeretőt tarthatok. •

Már minálunk az jött a szokásba,

Nem táncolnak alacsony szobába.

Alacsony a mestergerendája,

Letörik a rózsám bokrétája.

5.

Nincsen a világon gyönyörűbb élet,

Mint mikor kantsóból foly az ítélet;

Igyál, fráter Ferkó, így mén jól az ergo.

Ad ám még a hordó!

(Mocsolád)

A falunevet Vikár Béla pótolta: bizonyára onnét ismerte maga is.

Az édesanya később megismerte a fonográfot is, sőt ő sürgette a felvételeket, kissé már pesties kiszólásokkal fűszerezett levélben!

»Kedves Bélám,

itt küldök néhány dalt. Jól összedisznóztam, de gondolom, rossz néven nem veszed, mivel már nem tudok jól írni, egyfelől eltorzítom.

írtad a múltkor, hogy februárban lejössz Sennyeházára, összeszedni a dalokat. Egyik dalt-adó elköltözött Péter faluba, de már kitudtam azt is. Tehát iparkodjál addig, míg az a sennyeházi öreg mutter ki nem ugrik az ország kéményén. Mert biz az, dacára hogy egészséges is. de kilencven év nyomja a vállát, majd még morogni sem lesz képes, nemhogy beledaloljon a te masinádba.

Ha levelem megkapod, írj, hogy jók-e a dalok.

Nálunk velem együtt mind beteg. Én és Erzsi csak mozgunk, a többiek fekszenek. Most van a doktor nálok.

Kaptál-e lakást?

Alig várom, hogy tavasszal elmenjek egy kicsit, vagy Jancsihoz. Igaz, ötét nem érdemes látogatni, mert soha nem ír, sem a fiához, sem nékem, ami igen fáj.

Mindnyájatokat ölel. csókol szerető édesanyád.

A Kálmántul ma kaptam levelet. Igaz-e, hogy jó bizonyítványt kapott, s németbül elégséges? Mond meg, sütök neki valamit érte. Ma kaptam Tinkátul levelet. Mari férjhez megy, hívnak főzni.

A sinai hegyen elesett egy borsó,

Mikor azt kapálták, akkor esett a hó.

Kesztyűben kapálták, nadrágban töltötték,

Jaj de sokan mondták: hu-hu-hu!«

12