Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)

A fajok rendszeres átnézete

vekedésével gyors ütemben új fajok jelentek meg, illetőleg a régebben itt fészkelt) fajok újra fészkelnek. így az utolsó (1956) évben telepedtek meg nagyobb számban a szürke gém, bakcsó és a danka sirály. A vizes terület kiterjedésével, illetőleg a sásos, zsombékos helyek állandó víz alatt maradása óta fészkel a cigányréce és a feketenyakú vöcsök. Ha továbbra is csapadékdús esztendők következnek, a vízi madárállomány további gyors felvirágzása és újabb fajok megjelenése várható. Az ősláp, mint tápterület, a mai madámépesség sokszorosát el tudná tartani. Különösen érdekes a biochor anyag- és energiaforgalmában a kétéltű lárvák szerepe. Mint már említettem, a láp vizében az utolsó négy évben nem volt hal. 1956. nyarán telepítettek be néhány pontyot. Ezek száma ma még elhanyagolható. A halhiány ellenére is a kimondot­tan halevő szürke gém, meg a nagyobbára hallal táplálkozó vörös gém telepesen költ, mégpedig úgy, hogy tápterületük is a láp. Hal helyett békalárvával, illetve békával táplálkoznak. Elképzelhető, hogy milyen mennyiséget kell ebből elfogyasztani annak a madárnak, amely 1—1,25 kg halat egy alkalommal megeszik. A nyíltvizekben azonban van is annyi békalárva, hogy helyenként forrni látszik tőle a víz. Ügyszólván nyár vé­géig állandóan sok a békalárva. (1956. VIII. 25-én még kecskebéka­lárvákat figyeltem meg.) A szárazföldön meg valóságos békanyájak tar­tózkodnak. Mammalia — Emlősök Talpa europaea L. — Közönséges vakondok. A láp körüli réteken, ha azok kissé szárazabbak és talajuk nem túl laza, fellelhető. Túrásaikat a tuskósi rét magasabb részein, de különösen a keleti oldal erdei útjai mentén többször láttam. Mindkét helyen gyűjtöt­tem belőlük. Néha nappal is láttam a föld felszínén futni. Számuk cse­kély. Sorex araneus L. — Erdei cickány. Az égerlápon gyűjtöttem. Van közöttük egészen sötét színű példány is. Valószínűleg már téli szőrruhát öltött. (1954. X. 17-én fogtam.) A vé­dett területen ez a leggyakoribb cickányfaj. Sorex minutus L. — Törpe cickány. Homonnay Nándor gyűjtéséből került múzeumunkba. 1956. VI. 29-én az égeres mellett, gyertyánfa odújában egy nőstényt és öt fiókát talált. Ennél több nem is került elő. Neomys anomalus Milleri M o 11. — Kerekfarkú vízicickány. Az égeres melletti árkok, illetőleg állandó vízfoltok mellett él. Több­ször találtam gyűjtővermeimben. Crocidura leucodon Herrn. — Mezei cickány. A Menic-rét közelében egy példányát gyűjtöttem 1956. VIII. 23-án. Erinaceus roumanicus Bar r.—H am. — Keleti sündisznó. A magasabb, tehát szárazabb tölgyesekben található. Andel I. fo­rgott egy példányt 1956. őszén. 38

Next

/
Thumbnails
Contents