Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)

A fajok rendszeres átnézete

keresztes viperákat téli álmukban érte. A környező területeken a kultúra előretörése következtében napjai meg vannak számlálva. Itt a védett területen, ahol emberben, házi állatban kárt nem tehet, e ritka és érdekes állat fennmaradásának elősegítése — ellenségeinek ritkításával — véleményem szerint indokolt. Annál is inkább, mert a prester varietas, tudtommal, hazánkban ma már csak Somogybán él.

Kígyónk az ősláp területén márciusban ébred téli pihenéséből. (Legkorábban március 4-én észleltem.) Szeptember végén, október elején már téli álomra vonul.

Első vedlése áprilisban megy végbe. Az év további szakaszán végbemenő vedlésekre nem sikerült a szabadban adatot szereznem. (A vedlések számára a terrariumi példányok vedléséből viszont nem következtethetünk a szabadban élők ebbeli életmegnyilvánulására, mert ezek a terrarium egyenletes környezeti viszonyai között az év úgyszólván minden hónapjában levetik a „kígyóinget“.)

Nászát május elején tartja.

Tojásrakását 1955-ben augusztus 25-én, 1956-ban szeptember 10-én észleltem. A tojásrakó nőstény teste enyhe S-alakban hajlítva fekszik a talajon. Fejét figyelő helyzetbe kissé felemeli. Farkát mereven felfelé tartja. Testén időnként görcsös izommozgás hullámzik végig. A kloáká- ban megjelenő tojás 2—4 másodperc alatt könnyedén hagyja el az anya testét. A lerakott tojásból az ivadék hamarosan kibújik.

Az egy nősténytől lerakott tojások száma: 6, 11 és 14 volt. Méretük: hosszúság 38—43 mm, legnagyobb vastagság 11—14 mm. A tojásból frissen kibújt ivadék hossza 150—160 mm, vastagsága 5—6 mm.

A fiatalok az első négy napon belül mind megvedlettek. (B 1 e y e r— Heyden szerint ez csak az első 8—10 nap alatt megy végbe.)

A keresztes vipera általában igyekszik elmenekülni az ember elől. Csak néhány esetben történt meg, hogy helyben maradt és közeledésemkor felém vágott. Sarokba szorítva, vagy megfogva azonban minden esetben dühös fújással és villámgyors vágásokkal védekezik.

* * *

A Baláta-tó természetvédelmi területén öt reptilia család hét faja és hat változata él. így a hazai hat reptilia család 15 fajának majdnem fele képviselve van.

Egy kivételével alföldi-dombvidéki eurytop fajok ezek. Csak a Vipera berus stenotop faj. Belső-Somogy mintegy 330 négyzetkilométernyi területén az egyéb előfordulási területektől elszigetelve él ez a faj. Ennek az északi eredetű, ennélfogva hűvösebb éghajlatot igénylő fajnak a fennmaradását a hideg homoktalajú berkes, lapos terület hűvösebb mikroklímája teszi lehetővé. A keresztes vipera mai itteni előfordulásának valószínű magyarázatát Fejérvárynéhoz (1943) hasonlóan a következőképpen látom: Ez a faj a mait megelőző hideg periodus alatt az Alföldön és dombvidéken lakott. A kiimának melegebbre és szárazabbra fordulása kényszerítette a hűvösebb és nedvesebb hegyvidékre. Az Al- íöldön és dombvidéken csak ott maradhatott meg, ahol a mocsarak, Iá-