Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)
A fajok rendszeres átnézete
pok. mint Belső-Somogyban is, alacsonyabb hőmérsékletet és nedvesebb levegőt biztosítottak. Természetesen elterjedési területe valamikor jóval nagyobb volt a mainál. Mind kisebb területre való visszaszorulására érvényes Horváth Géza (1917) megállapítása: „... a megélhetési viszonyok mostohasága, vízszabályozás, erdőirtás stb., tehát az emberi kultúra következtében váltak relictumokká. Az a sorsuk, hogy előbb-utóbb kipusztuljanak, mint ahogy kipusztult hazánkban a hód, a bölény, vagy a hattyú és a pelikán“. (E sorstól hivatott megvédeni és a tudomány számára megtartani hazánknak ezt a ma már igen ritka állatát a természet- védelmi terület.) A természetvédelmi területen élő hüllőfajok között uralkodó faj a zöld gyík (Lacerta viridis) és a vízi sikló (Natrix natrix). Egyedszámuk más területekéhez képest nagy, ami a számukra optimális környezeti viszonyokon kívül a láp adta óriási mennyiségű rovar, illetőleg kétéltű táplálékban leli magyarázatát. A többi faj számára is nagy mennyiségű táplálék (kétéltű, gyík, apró rágcsálók) áll rendelkezésre, azonban a terület védettségének helyreállítása előtt végzett kíméletlen pusztítás (teknős, keresztes vipera) számukat erősen megritkította. Jellemző fajok még az ősláp reptilia faunájára — jóval kisebb egyedszámmal — a keresztes vipera és a mocsári teknős. Területünkön az élelmi lánc és azonos környezeti igény alapján a reptilia fauna három „függő faja“ (D e 1 y, 1954) jól felismerhető: Emys orbicularis, Coronella austriaca és Natrix natrix. Táplálék fajok Fogyasztó fajok Száraz biotop: Rana dalmatina Coronella austriaca Anguis fragilis Lacerta agilis Lacerta viridis (juv.) Nedves biotop: Triturus vulgaris Emys orbicularis Rana arvalis Natrix natrix Rana esculenta A balátai viszonyok között szerzett tapasztalataim nem támasztják alá azt a nézetet, hogy a Vipera berus függő faja lenne egyes gyíkfajoknak, mint pl. a Lacerta agilisnek. A felb' ncolt példányok gyomortartalma és a fogságban tartott példányokon végzett megfigyeléseim azt mutatják, hogy ez a kígyófajunk elsősorban a lápon igen nagy számban élő apró rágcsálókkal él. Gyíkot és barna békát csak szükségből, elvétve fogyaszt. Fiatal példányai ugyan fogyasztják a fiatal fürge gyíkokat, de legalább ugyanannyi könnyebben zsákmányul ejthető, fiatal pettyes gőtét is esznek. Utóbbi szintén nagy számban él a fiatal viperákkal azonos biotopokban. Z'í
