Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)
A fajok rendszeres átnézete
pio), compó (Tinca tinca), kárász (Carassius carassius) élt a láp nyílt vizeiben. 1955. óta egyre növekszik a vízmennyiség. A természetes betelepülés a vízimadarak számának növekedésével valószínű. (Egyébként nagyobb mennyiségű hal mesterséges betelepítése is tervbe van véve az 1957. évben.) Amphibia — Kétéltűek A kétéltű és hüllő fajoknál megadom a megmért, kifejlett állatok alapján kapott átlagos testhosszúságot, összehasonlításul a hazánk más tajain élőkével. A testhosszúságot az orr legelőrébb nyúló részétől az analis-nyílásig mértem. (Az egyes fajokból általában 15—35 példányt mértem meg.) Triturus vulgaris vulgaris L. — Pettyes gőte. Testhossz: 65—75 mm. Kisebbnek bizonyul tehát, mint az ország más tájairól leírtak, amelyek 80—90 mm hosszúak. Számos példánya él a láp kismélységű nyílt vizeiben. Nyár végétől kezdve, amikor szárazföldi életmódra térnek át, a „szárazon“ álló mocsaras talajú égeresben és a tölgyes nedvesebb helyein is megtalálhatók. Számuk az egyéb kétéltű fajokhoz viszonyítva nem nagy. Nászuk áprilisban az égerláp és a zsombékos napsütötte, sekély nyíltvizeiben figyelhető meg. Ilyenkor párosával tartózkodnak együtt a fenéken. A hím begörbített farokkal, hirtelen neki-nekilendülő úszással gyakran körüludvarolja a nőstényt. Sokszor a két kis állat — ívó halak módjára — egymás mellett úszik. 1955-ben a hosszan elhúzódó tél ( miatt, még május 25-én is láttam nászukat tartó pettyes gőtéket. A fiatal állatok augusztusban már a szárazföldön tartózkodnak. 1954. VIII. 24-én, 1956-ban pedig VIII. 23-án gyűjtöttem 35—40 mm hosz- szú példányokat, a víztől meglehetősen távol, az égeresben és a tölgyesben. Bombina bombina (L.) — Vöröshasú unka. Testhossza 39—45 mm. Gyakoriak az olyan példányok, amelyeknek hasi oldalán a típusos cinóbervörös foltok helyett narancssárga, vagy néha sárga foltok vannak. A bőr szarúbibircseinek vizsgálata azonban minden esetben azt bizonyítja, hogy a vöröshasú unkával és nem a sárgahasú unkával (Bombina v. variegata L.) van dolgunk. A vöröshasú unka nagyszámban él az égeresben és az éger- és nyírláp tocsogóiban, valamint a sekély nyíltvizekben. Főképpen az úszó vízinövénnyel fedett vizeket kedveli. A láp nyíltvizeit egészen elborító békalencse és rucaöröm között rejtőzködik, a vízből csak a fejét dugva ki. Rejtett életmódja, lassú mozgása és igénytelen külseje miatt állománya lényegesen kisebbnek tűnik, mint amekkora valójában. Párosodásuk ideje április hónap, esetleg május első fele. Ebben az időszakban, szép verőfényes időben megszólal a kifejlett hímek sokasága. 12
