Marián Miklós: A Baláta gerinces állatvilága - Somogyi Almanach 1. (Kaposvár, 1957)
A fajok rendszeres átnézete
A sok ezer, magábanvéve halk „u-unk“ hangocska együttesen lágyan hangzó szólammá erősödik. Az egyhangú, de mégis kellemes, ütemes hang betölti a lápot és szinte úgy tűnik, mintha az ősláp lélegzését hallgatnánk. 1955. áprilisában alkalmam volt egészen közelről megfigyelni, hogyan szólnak az unkák. A nászukat tartó hímek az unkogásban szinte az egész testükkel részt vesznek: a sekély víz színén úszó, sűrű vizinövénycsomón, első lábaikkal kapaszkodva, hasalnak békáink. Hangadás előtt a hím egész törzsével és mind a négy lábával élénken izeg-mozog. Majd törzsének néhány pumpáló mozgásával lökdösi a levegőt hangtáskáiba, miközben halk „k-k-k“ hangot 'ad, végre kiadja „kunk”, vagy „unk” hangját, amely kissé tompítva hallatszik. Minden hangadáshoz az addig mérsékelten kinyújtott hátsó lábait kissé előre- és összerántja a vízben, ugyanakkor egész testével kisé előredől. Valósággal „beledől“ a hangadásba. Az un- kogó hím teste fel van fújva, a két hangtáska alaposan kidagad. Egész- benvéve az unkogó, felfúvódott hím nagyobbnak tűnik a nálánál valójában nagyobb testű nősténynél. Az elhangzó unkogásra a közelben lévő hímek felelnek, amire állatunk néhány pillanatnyi szünet után ismét megszólal. Pelobates fuscus fuscus Laur. — Ásóbéka. Testhossza: 40—45 mm. A Baláta körül élő ásóbékák között többször találtam olyan példányokat, amelyek testének felső oldala egészen piros színű, ami érdekes eltérést mutat a tipikus alak színezetétől. Békáink nagy többségének szin- ruhája megegyezik a más tájakon élőkével: az oldalak és a hát sárgásbarna, vagy világosszürke alapon sötétbarnán foltozott, közben elszórtan apró, miniumvörös foltok találhatók. A has fehéres, világosszürke finom foltokkal. A fent említett piros színeződésűek fejének felső oldala, a hát, az oldalak és a lábak felső részének külső oldala miniumvörös, amely alatt csak nagyon halványan tűnik elő az eredeti rajzolat. Az'a benyomás, mintha a tipikus példányok elszórt vörös pontjai túltengenének és elnyomnák az alap és a rajzolat színét is. A piros szín néha az egész felső oldalra kiterjed, néha csak a fej és a hát középső része ilyen. A piros színeződésű alakok számarányára jellemzésképpen megemlítem, hogy pl. 1954. VIII. 18-án a gyertyános-tölgyes egy régi gödrében 60 ásóbékát Találtam és közülük négy volt piros felsejű. (Egyébként Somogy egyéb részein is találtam hasonló színeződésű példányokat.) Éjjeli életmódja miatt ritkán találkozunk vele. pedig elég nagy számban él a gyertyános-tölgyes és az égeres szárazabb részeinek talaj szintjében, hová nappalra beássa magát. Ha ezeken a helyeken meredekfalú, mélyebb gödröt ásunk, egy-két nap múltán számos példányt gyűjthetünk a gödör fenekéről, ahol az ide hullott békák vékony földréteg alá húzódnak. Érdekes a csoportos rejtőzködésük: Egy-egy önásta,• mintegy arasznyi, vagy még rövidebb furat legbelső részén rendszerint egy-egy kifejlett, nagy példány van és tőle kifelé szorosan egymás mellett és egymás 13
