Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Hall Géza: Hadifogságom naplója. (A bevezetőt és a jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Nübl János)
Uraim! Kedves barátaim! — így kezdte — A hadifogságban rokonok találnak egymásra, akik még sohasem látták egymást és sohasem tudtak egymásról. Amint hallják egymás nevét az egyik kérdezi: „Te nem vagy rokona annak a fiúnak ez és ez; ez a foglalkozásai” De igen. Akkor nekem rokonom ez a fiú. Élénken figyelt ünnepló' kis társaságunk, nem tudtuk, hogy kinek ki lesz a rokona pár pillanat múlva. De nem hagyott bennünket soká gondolkozni Vili bátyánk, hanem folytatta: Ez a két úr pedig a kapitány úr Pirschl234 és a hadnagy úr Hall. Majd jó kívánatát fejezte ki és örömét, hogy ó' ránthatta le a leplet erről a titokról. Az ünneplésünk folyt tovább méltóságteljes tonban. A mi gyermeki ragaszkodásunk nem elégedett meg a belső' érzéssel, hanem látható alakban akarta magát kifejezésre juttatni: vettünk egy csészét aljjal Strino bácsinak és mellékeltünk egy kis szelet papírlapot ezzel a felírással: Kapitány úrnak! A mi atyai jóakarónknak hálás szerető tisztelettel az ő fiai. Guszti, Géza és Gyuszi, 1918. XII. 25. Elolvasta. Elérzékenyült a meghatottságtól és talán még könnyek is tolakodtak a szeme pillájára. Alig tudott szóhoz jutni és látszott az arcán, hogy nagyon meghatotta figyelmességünk. Igaz, ajándékunk, ha így nevezhetem megemlékezésünket, csekély volt; de egyet nem engedünk el, hogy ezt szívesen adtuk. Szerettünk volna valami szebbet, valami drágábbat adni, de a nyomorúságos helyzetünkben nem tehettünk mást. Nagy szeretetünknek Vili bátyánk iránt meg volt az oka. Aminő érzéssel mi viseltettünk iránta, ugyanúgy érzett ő is velünk szemben. Ez így van, ez bizonyos. Igazolódik itt is a nagy pedagógus mondása: „Szeretet csak szeretésnek lehet jutalma. ”235 Vacsora után, hogy még jobban ünnepi legyen a hangulat, elmondtam erre az alkalomra írt imámat: „Isten! Népek hatalmas Istene! Milliók óhajtása száll Hozzád e szent karácsony ünnepén! Csaták után, melyekben vérével áldozott a sokat szenvedett magyar, vajúdik a béke! Szenvedésünk, vérünk hullása eredménytelen lesz, ha Te nem segítesz! A nagyok szétosztanak bennünket, parányi földünket elrabolják tőlünk! Igazságok Istene! Adj jó érzést, emberszeretetet azokba, akik sorsunkat intézik! Öld ki szívünkből a bosszú, a gyűlölség csíráit! Hasson rájuk az angyali szózat: Békesség legyen a földön és az emberekben jóakarat! Nyugtasd meg az értünk aggódók szívét, hogy Benned bízva, méltóképpen ünnepelhessék meg a Szeretetnek ünnepét. Adj jókedvet a mi szomorú, örömtelen fogoly életünkbe; szívünket tedd erőssé, kitartóvá, hogy bármi szenvedések között megállhassunk azzal a hittel, hogy Te nem hagysz el bennünket, velünk maradsz és hazairányítod a mi utunkat azok körébe, akik úgy várnak bennünket! Istenünk! Ne hagyd elveszni a mi édes hazánkat! Adj erőt a gyengének, reményt a csüggedőnek, kitartást a lankadó kebelbe! És a szenvedésben egybeforrt lelkeket a Te hited tartsa meg, hogy megvalósul még a karácsonyi szózat: Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek! Békesség a földön az embereknek! Akikért Hozzád buzgón imádkoznak, kik a csaták viharában ontották vérüket, adj nekik Uram csöndes nyugodalmat az enyészet ágyán. Azokat pedig, kik rabsággal fizetnek 234 Pirschl Rezső: 1918 októberében százados a cs. és kir. 37. gyalogezredben. Bittó Dezső: A volt nagyváradi és biharvármegyei 37. és 139. gyalogezredek története. Budapest, 1943, Athenaeum, 25. p. 235 Deák Ferenc mondása. 87
