Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Hall Géza: Hadifogságom naplója. (A bevezetőt és a jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Nübl János)
Ünneplésünket testvéri szeretet melege hatotta át, amelyet kifejezésre is juttatott Vili bátyánk ama kívánságával, hogy ezentúl „Te” megszólítással éljünk egymással szemben. Örömmel járultunk hozzá és egy pohár borral meg is szenteltük hadifogságunk e kellemes pillanatát. Később néhány költeményt szavaltam el, majd saját apróságaimból mondtam el néhányat társaim szórakoztatására. Jól éreztük magunkat, de az óra sietve közeledett a 10 felé. Elcsöngették az elsőt. Szét kellett oszolnunk. Mindenki nyugodni tért, hogy merengésében folytassa a karácsonyest ünnepelését. így ünnepeltük meg 1918. karácsony estéjét a hadifogságban; azt az estet, amikor a Szeretet leszállóit a földre, hogy békesség legyen ott! (Megjegyzem, hogy emlékül tettük el az étlapunkat mindnyájunktól aláírva; és az én imádságomat leírtam az estén résztvevők mindegyikének.) Karácsony után pár napra, Szilveszter estéjén újból összejöttünk és ünnepeltünk. Ugyancsak ezen estén egy kabaré estet rendeztek régebbi fogolytársaink. Jól esett végighallgatni a nem új, de mégis újdonság ingerével ható műsort. Ezzel búcsút vettünk 1918-tól. Az idők tovavonulását nem valami derült jó kedvvel szokták az emberek szemlélni; mert az idő kincset hord magába és ezt a múló, idővel tova szálló kincset sajnálja az ember. És mi mégis örültünk, hogy meghalt, hogy kimúlt a világégés ránk nézve legrettenetesebb esztendeje. Szilveszter éjszakáján abban a hitben álmodtunk, hogy a magyarok Istene átkísér bennünket egy boldogabb új esztendőbe és a gyászos végű ó esztendőből felvirradunk egy szebb kilencszáztizenkilencre. egyetlen bűnünkért, hogy védeni mentek a hazát, vezesd vissza az édes hazába! Adj nekik erőt, munkakedvet, erős akaratot, hogy munkájukkal műveljék a hazát nagyra!Magyarok Istene, vigyázz a magyarra! Amen. ” Ezerkilencszáztizenkilenc Jan. 30. Régóta nem beszélgettem már veled Naplóm, hű társam a fogság megunt napjaiban. Jöjj hát most, beszélgessünk az elmúlt hónap eseményeiről. Lassan döcögött az új esztendő első hónapja, de végre elmúlt. Igaz, hogy nem a legkellemesebben. Anyagi helyzetünk már a nyomor határához ért. Fizetésünket, tekintettel a berni egyezmények236 megszűnésére, a lovagias franciák leszállították 120 frankra a fegyverszünet természetes folyományaképpen. De az étkezést felemelték 80 frankra. így különböző levonásokkal jó, ha elsején 30 frankot kapunk, természetesen azt is utólag. így két nyomorúsággal teli hónap állt előttünk, amelynek szenvedése még jobban elkeserítette amúgy is tönkretett, életunt valónkat. 236 Hall Géza bizonyára az 1907-ben, Hágában rendezett második nemzetközi békeértekezleten elfogadott IV. számú nemzetközi hadijogi egyezményre gondolt (,.Egyezmény a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól”). Az egyezmény melléklete rendelkezett a hadifoglyok jogairól és kötelezettségeiről, így például arról is, hogy a hadifogoly tiszt fogsága alatt az őt fogva tartó állam haderejében szolgáló vele azonos rendfokozatú tisztek illetményét kapta meg fizetés gyanánt. A magyar törvényhozás 1913-ban ratifikálta az első és a második nemzetközi békeértekezleten megkötött egyezményeket és nyilatkozatokat (,,1913. évi XLIII. törvénycikk az első két nemzetközi békeértekezleten megállapított több egyezmény és nyilatkozat becikkelyezése tárgyában”). 88
