Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Hall Géza: Hadifogságom naplója. (A bevezetőt és a jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Nübl János)
szenvedéseit. A legjobban hozzánó'tt szívünk a Hindenburg ezred tisztjeihez, a 69. gyalogezredhez. Könny reszketett néhány szempillán a búcsúzás meglágyult hangulatában. 26-án délután megindultunk az állomás felé. A városon mentünk keresztül és a lakosság bámulása között vezetett utunk. Szomorú, esőt szitáló idő' volt; de mégis népes az utca. Itt láthattuk a gyó'zelmi mámort külső' megnyilatkozásában is. Lobogó lobogó mellett búgva hirdette a francia gyó'zelmet és alatta sétáltak Amerika színes katonái is. A vasútállomáson behelyeznek egy jó meleg, tiszta másodosztályú vasúti kocsiba. Azt hittük a mennyországban vagyunk. Nem tudtuk való-e vagy álom. Meleg hely, a mi már hetek óta fázó, zsibbadt tagjaiknak. Szinte érthetetlen. De mégis így volt. Az utazásunkat négyszeri átszállás tette változatosság, míg 27-én este Saint-Germain- des-Fossés227-Clermonton228 át megérkezünk Franciaország legnagyobb tiszti táborába Saint-Angheauba. Saint-Angheau nov. 27-tól dec. 31. Egyedülálló kastély a kopasz vidéken. Körötte sivár dombok égnek meredő', kopasz faágaikkal úgy tűnnek fel, mint a regényekben szereplő elátkozott kastély vidéke. Nincs semmi, ami kellemessé, barátságossá tenné a tájat. Hogy mi lehetett régen ez a börtönnek is kegyetlen nagy ház, nem tudom. Némelyek szerint valami leánynevelő intézet, mások szerint pedig az istenfélő barátok tanyája volt. Mintha lenézné a mellette lévő pár kis házat, úgy áll ott három tornyával büszkén, gőgösen. Körötte szuronyok sétálnak francia vállakon, s még odébb drótkerítés veszi körül, nehogy valaki bemerészeljen a ház parancsnokának tudta és akarata nélkül. Vagy talán inkább a lakóknak nem szabad kimenniök, nehogy megunván a fogság szomorú napjait, elmeneküljenek egy vágyott szebb jövő felé. A tornyokról már említést tettem; de nem neveztem meg, hogy minő célt szolgálnak. A torony, az úgynevezett „Prison”229 azoknak a lakóhelye, akiket a francia parancsnok neki nem tetsző viselkedésük miatt ide dirigál néhány napra, helyesebben bezár. De hagyjuk ezt a komor palotát; forduljunk gondolatainkkal másfelé. Igaz ebben töltjük életünket, de sóhajaink kitörve messzeföldre szállnak el innen! Csak el, hiszen oly sok panasznak emléke kél a sóhajok nyomán. Megérkeztünk este november 27-én. Száznegyven tiszttársunk fogad bennünket a franciák után, akik átkutatnak és mindent elszednek tőlünk! Elhalmoznak tanáccsal, s a rendet óhajtják tudomásunkra hozni. Majd meghívnak bennünket egy kakaóra vagy kávéra miután nekünk nincs semmi pénzünk. Jólesik a barátságos fogadtatás és szinte melegnek érezzük a hideg valót. Lefeküdni készül a tábor. Mi is megkapjuk az ágyunkat. Oh, Isten csudája! Fehér lepedő az ágyunkon? Hát lehetséges ez? Alig volt bátorságunk belefeküdni. Egyszerre úgy érezzük, hogy megváltozott minden s egy új szaka kezdődik fogságunknak, amely nem olyan kegyetlenséggel teli, mint a múlt hetek szenvedései. Jól lehet csalódtunk. Az elhelyezkedésnél a szívünkhöz nőtt idősebb bajtársunk, egykori zászlóaljparancsnokunk a jó Strino bácsi elvál tőlünk. Kapitány Baumeisterrel kerül egy kis szobába, míg mi hárman, az ő ragaszkodó fiai, Guszti, Gyuszi meg én átmenetileg egy nagy szobába 227 Saint-Germain-des-Fossés: Község Franciaország középső részén (Auvergne régió, Allier megye). 228 Clermont-Ferrand: Város Franciaország középső' részén (Auvergne régió, Puy-de-Dome megye). 229 Prison (francia): fogda. 85
