Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Hall Géza: Hadifogságom naplója. (A bevezetőt és a jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Nübl János)
kiszolgáltatva az ellenség kénye-kedvének. Akaratlanul gondoltunk rá, hogy nálunk, mint bántak a fogoly tisztekkel. Míg a mi fogságunkban fűtött I. és II. osztályú kocsikban úri módon utaztak a becsületes csatában lefegyverzett tisztek, addig mi piszkos, hideg állati kocsikat kaptunk kályha nélkül. így néztünk szembe a hosszú úttal, amely egy jobbnak remélt helyre, lovagiasabbnak tartott ellenséghez, a franciákhoz visz. Úgy tizenegy óra körül megindul vonatunk, hogy Verona—Milano—Turin—Lyon-on keresztül Roanneba222 vigyen. Veronában olasz gyerekek sült gesztenyét, csokoládét árultak és igyekeztek eladni nekünk. A lovagias olaszok nem tűrhették, hogy mi éhségünket csillapíthassuk a vett dolgokkal. A gyenge gyermekeket a „harcias” zsandárok megrugdosták, holmijukat elszedték és úgy bocsátották el. Utunk szép vidékeken vezetett keresztül, de mi nem tudtunk gyönyörködni az idegen vidéken. Az idegen tájak nagyszerűségei nem tudták leszögezni figyelmünket, otthon jártunk és gondolatainkkal bejártuk a büszke palotákat és jólesóen szálltunk be a pislamécsű gerendás szobákba. A vonaton töltöttem november 19-et; otthon ünnep van e napon, drága jó anyám névünnepe.223 Talán ha egyedül lettem, szabad folyást engedtem volna könnyeimnek az elérzékenyülés hatása alatt. De a sok bajtársi szem befolyásoltak s elfojtott sóhajban küldtem haza jó anyámnak gyermeki ragaszkodásból fakadó jókívánataimat. November 20-án reggel megérkezünk Roanneba. Egy átmeneti lágerban helyeznek el, hol sokat szenvedünk a hidegtói. Első' nap nem kapunk enni semmit. Másnap ehetetlen fekete levest hoznak, amit — bármennyire éhesek voltunk is — nem tudtuk megenni. Később egy darabka kenyeret adnak, amit rögtön megeszünk, ezzel éltünk másnap délig. Az étel, amit főztek élvezhetetlen volt. A nap legnagyobb részét igyekeztünk átaludni. Be- burkolództunk pokrócainkba és aludni óhajtottunk, legalább így nem érezzük az éhséget. 22-én délután összeállunk és elhagyjuk az Arsenal lágert, hogy a vasútállomás közelében helyezzenek el bennünket a német hadifoglyok táborában. Itt egy barátságos kinézésű idősebb hadnagy fogad, aki szinte bocsánatkéréssel adja tudomásunkra, hogy ő nincsen berendezkedve tisztek fogadására, s így nem tud bennünket rendes helyre elszállásolni. Bevezetnek egy nagy padlásszobába bennünket, hol hideg van és más semmi. Este kaptunk ehető, de nem jó madár levest.224 Napjában háromszor kaptuk ezt, így legalább meleget ettünk, ami jólesett, hiszen napok óta vágytunk valami ehető meleg étel után. Szalmazsákot is kaptunk, de nem volt köszönet benne. A legénységtől szedték el és így telve volt tetűvel; ezek az emberi testen élni szerető apró kis állatkák bizony nem sokat válogatták, hogy mi tisztek vagyunk, hanem szépen szaporodni kezdtek. Hol legnagyobb a szükség, ott legközelebb a segítség! — régi, de jó és igaz közmondás. Egy centime-unk225 sem volt; Guszti és Gyuszi eladták óráikat és így néhány frankunk volt. Lett mindjárt egy kevés ennivalónk és dohány is. Boldogok voltunk a körülményekhez képest. Örömünket még fokozta a hír, hogy megyünk 26-án tovább a végleges fogolytáborba. Nem mehettünk valamennyien egy táborba. Közölünk tízen / negyvennégyesek / mentünk Saint-Angheauba; a többi 58 pedig Carcassonneba.226 Elbúcsúztunk bajtársainktól, akikkel végigharcoltuk a világégés rettenetes napjait és megosztottuk idáig a fogság 222 Roanne: Város Franciaország középső részén (Rhone-AIpes régió, Loire megye). 223 November 19-én az Erzsébetek tartják névnapjukat. 224 Madárleves: Csirkeszárnnyal (esetleg kacsaszárnnyal) és tésztával gazdagított zöldségleves. 225 Centime: A francia frank váltópénze (1 frank = 100 centime). 226 Carcassonne: Város Franciaország déli részén (Languedoc-Roussillon régió, Aude megye). 84
