Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Hall Géza: Hadifogságom naplója. (A bevezetőt és a jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Nübl János)
Hideg őszi reggel. Ködös szomorúság fáradt alakjainkon. Egy pohár jó feketét adnak, mely kissé életre kelt bennünket. Délig az udvarban ülünk, és néhány szóban visszatérünk a nem régmúltba. Ha hegy élen vettünk volna állást úgy, tarthatjuk magunkat tovább! — mondja egy hang. Mindegy volt már itten! — válaszol egy másik. Szót szó követ és múlik a délelőtt. Délben megkapjuk a fogság első ebédjét. Jó volt, nekünk legalább nagyon jól esett: káposztás húsleves, egy szelet hússal, hozzá két pohár bor, egy fél kenyér. Ha ilyen ebédeket kaptunk volna ezután is, megelégedve gondolnék hadifogságom étlapjára. Csakhogy később minden megváltozott. A jó ebédből rossz lett; a vígságból szomorúság. Nov. 1. Másnap reggel megindulunk egy teherautóval a francia fogolytáborba. Utunk körülbelül egy óráig tartott. A jó autók egymást kergették az úton, csudálkozva láttuk a frontmögötti részeken azt a nagy felkészültséget, azt a technikai fölényt, amellyel bennünket felülmúltak. Mindenszentek van. A halottak ünnepe. A tiszta olasz utcákon emlékeket sodor a síró őszi szél. Végigborzong rajtunk november halottsirató illata. Útközben egy temetési menettel találkozunk. Gyászruhás olaszok kísérik a fekete gyászkocsit. Utána koszorúval megrakott kocsikon sírdogálnak, kiket a halottnak fájt itt hagynia. A halott előtt nyílik meg a temetőkert őszi avarja és mégis, mintha miránk bús magyar foglyokra borult volna valami az örök éjszaka nyomasztó, fekete ködös levegőjéből. Nézem a halotti menetet hosszan, soká, amíg el nem tűnik. Autónk gyorsan halad és megérkezünk Vicenzaba.214 Egy drótkerítéssel körülvett szellős, hidegnek is mondható barakkláger. 1 istentelen nagy szobába helyeznek bennünket. Együtt voltunk itt vagy 110-en tisztek. Itteni életünkről a következő fejezet számol be. Okt. 31. A vicenzai élet nov. 1—18-ig. Amint fent már említettem, a halottak ünnepén érkeztünk meg a francia lágerba. Strinovich kapitány úr nem tud menni. Egy pokróc a cipője, a nagy gyaloglások tönkretették a lábát. Délután egy tiszti megbeszélésen beosztják a tisztségeket és elhelyezkedünk. Négyen kapunk egy legényt. A mi kis csoportunk testvéri érzéstől áthatva alakul meg. Strino bácsi, Guszti, Gyuszi meg én. Összeadtuk mindenünket, ami volt. Igaz, az egész nagyon kevés volt. Nagy baj, hogy a fizetésünket ún. udinei lírákban215 kaptuk, s így egy fillér sem volt a birtokunkban, amit értékesíteni tudnánk. Én voltam még a leggazdagabb, ugyanis két héttel ezelőtt jöttem vissza szabadságról és így még 84 korona magyar-osztrák pénzzel rendelkeztem, amelyet beváltva 33 lírát kaptam. Gazdagnak érezte magát a Strinovich csoport. A legszükségesebbeket megszerezhettük. 214 Vicenza: Város Olaszország északkeleti részén (Veneto régió, Vicenza megye). 215 1918. március 12-én - a terjedő' pénzhiány leküzdése érdekében - az osztrák-magyar megszállás alatt álló Udine elöljárósága helyi pénzt hozott forgalomba. A négy címletben (50 cent, 1 líra, 5 líra, 10 líra) nyomtatott bankjegyek készpénznyugtákként funkcionáltak. 80
