Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Nübl János: A somogyi hátország a „Nagy Háború" első hónapjaiban
re kivetett „vágómarha-kontingens”(elére csökkentését, valamint a somogyi gabonakiviteli tilalom feloldását: „Kérem továbbá odahatni, hogy Somogyra kivetett marhakontingens felére leszállíttassék, mert különben marhatenyésztésünk teljesen tönkremegy. Hír szerint [a] kereskedelmi miniszter Somogybái betiltotta a gabonakivitelt, s így ha lópénz nem jön, marhakontingenst nem redukálják és gabonát nem lehet eladni, teljesen tönkremegyünk. ” A fó'ispáni táviratra két teljes héttel később érkezett válasz. Báró Ghillány Imre tájékoztatta a fó'ispánt, hogy a besorozott lovak árának postahivatalok útján történő' kiutalványozása „folyamatban van”. A miniszter nem oldotta fel gabonakiviteli tilalmat és nem mérsékelte a vágómarhakeret létszámát sem, ugyanakkor utasította a fó'ispánt, hogy a szarvasmarhák katonai igénybevétele során védje meg a törvényhatóság tenyészállat és a tejelő' marha állományát.238 A szarvasmarhákért a katonai hatóságok rendszerint utalvánnyal fizettek. Mivel az állattartók kifizetése meglehetősen lassan folyt, a pénzre váró falusiak — bedőlve az országot járó szélhámosoknak - elkezdték áron alul eladni katonai utalványaikat. Országszerte rémhírek keringtek az államkincstár üres voltáról, s ezek híresztelések megingatták a papírpénz értékállóságába vetett hitet. A Somogy vármegyében is ténykedő „lelketlen üzérek” a megtévesztett gazdálkodóktól jóval értékén alul vásárolták fel a katonai utalványokat és a papírpénzt.239 A bankjegyek értékcsökkenését a kormány is érzékelte. A belügyminiszter augusztus 21-én utasította a pénzügyigazgatóságokat, hogy a papírpénzt egyáltalán nem, vagy csak értékén alul elfogadó italkimérési és italárusítási engedéllyel rendelkezőktől azonnal vonják meg jogosítványukat. Sándor János a szabályok ellen vétők azonnali megbüntetés okvetlenül szükségesnek tartotta, „mert ezen teljes értékű fizetési eszköz forgalmát - a közgazdasági élet kárára - indokolatlanul megnehezítik, másrészt a hiszékeny népet bűnös célzattal tévedésbe ejtve megkárosítják”.240 Megjegyzendő, hogy a rendelkezés hatálya a szatócsokra is vonatkozott, hiszen ők is mértek és árusítottak szeszes italokat.241 Szeptember 4-én az élelmiszerek és egyéb első rendű közszükségleti cikkek túlzott áremelkedésének megtorlása tárgyában a belügyminiszter rendeletet intézett a törvényhatóságok első tisztviselőihez. A miniszter nem az árak háború előtti szinten való befagyasztását, sem pedig mindennemű áremelkedés letörését várta el a közigazgatási hatóságoktól. Sándor János elismerte „a rendkívüli viszonyok által igazolt magasabb árak és díjak”létjogosultságát, s csak az indokolatlan ár- és díjemelések, a lakosság rovására történő nyerészkedések üldözését követelte meg a rendőri büntető bíráskodásra jogosult közegektől. Az eladó egyébként élhetett a jogorvoslat lehetőségével az elsőfokú rendőr- hatóság döntésével szemben. A főszolgabíró, illetve a rendőrkapitány „legjobb belátása szerint meghozott ítélete” fellebbezés esetén, a másodfokon eljáró alispán elé került. A vármegye első tisztviselője köteles volt szakvéleményt kérni a területileg illetékes Pécsi Kereskedelmi és Iparkamarától „valahányszor az árkialakulás bonyolultabb, vagy a megállapítás szakismeretet feltételez és általában, ha az ár vagy díjszabás aránytalan magassága tekintetében kételye van”.242 A hadi menetrend augusztus 4-i életbelépése miatt a vasútvonalakon a polgári áruforgalom időről-időre szünetelt. Szeptember 18-án a belügyminiszter kérdést intézett a 238 MNL SML Fó'ispáni általános 474/40/1914. sz. 239 Van és lesz értéke a papírpénznek. Becsapott somogyi gazdák. Somogyi Hírlap, 1914. augusztus 7. 2. p. 240 MNL SML Fó'ispáni általános 492/40/1914. sz. 6115/eln./1914. BM. sz. 241 A szatócs olyan kiskereskedő' volt, aki vegyesáru-boltjában élelmiszert és különféle háztartási kellékeket (papírárut, textilt, üvegárut, vegyiárut, vasárut) árusított, valamint italokat is kimért. 242 MNL SML Fó'ispáni általános 531/40/1914. sz. 155587/X/1914. BM. sz. 55
