Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Nübl János: A somogyi hátország a „Nagy Háború" első hónapjaiban
termékek) árának hatósági megállapítását egyelőre mellőzi. A kivételes hatalomról szóló 1912. évi LXIII. te. 7. paragrafusa alapján ugyanis a kormány elrendelhette a közigazgatási hatóságoknak, hogy a legszükségesebb élelmezési cikkekért követelhető legmagasabb árakat megállapítsák.232 Sándor János értesítette az alispánokat és a polgármestereket, hogy a rendkívüli viszonyokhoz kapcsolódó áremelkedésen túlmutató, a vásárlókat aránytalanul megkárosító díjszabásokat kihágássá minősítette. Felszólította a rendőri büntetőbíráskodást gyakorló hatóságokat - Somogy vármegyében az alispánt, a járási főszolgabírókat és a kaposvári rendőrkapitányt - hogy az egyes esetek megítélésénél a fogyasztók érdekei mellett, tartsák szem előtt „a nehezebb viszonyok közt nagyobb költséggel dolgozó termelők és elárusítók” érdekeit is.233 A Szociáldemokrata Párt kaposvári szervezete már a belügyminiszter rendelete előtt felszólította a város népét, „ha bárhol, bármilyen formában azt tapasztalnák, hogy egyes élelmiszerkereskedők kihasználva a háborús időt, a fogyasztó közönséget zsarolnák, haladéktalanul (megfelelő bizonyítékkal) jelentsék be a polgármesternél vagy a rendőr - főkapitánynál”.234 A Nagyatádi járás főszolgabírója már a háború második hetében úgy tapasztalta, hogy közigazgatási területe egyes községeiben a helyi kereskedők „abnormálisán” megemelték az élelmi cikkek árát. Az árak féken tartása érdekében Bárány Sándor augusztus 11- én elrendelte, hogy a községi és körjegyzők tíznaponta árjegyzéket küldjenek be a főszolgabírói hivatalba.235 Az osztrák—magyar haderő háborús szükségleteinek biztosítása, valamint a közellátás nehézségeinek leküzdése érdekében a magyar állam a hadiállapot tartamára magántulajdont korlátozó rendelkezéseket vezetett be. A hadiszolgáltatásokról szóló 1912. évi LXVIII. te.236 alapján - a közlekedési eszközök, személy- és teherszállításra alkalmas állatok, gyárak, épületek mellett — a lakosság térítés ellenében köteles volt a fegyveres erőt élelmiszerrel és takarmánnyal ellátni. Az átvett javak árát a katonai hatóságok az előző esztendő utolsó három hónapjának helyben szokásos átlagárához „egyharmad felárt” hozzászámítva fizették. A katonai szükséglethez igazodó — „a szolgáltatási képesség mérvéig terjedő” — kötelezettséget törvényhatóságonként szabta ki a honvédelmi miniszter. A katonák ellátására legkönnyebben szállítható, s a törvényben is nevesített élelmiszer a vágómarha volt. A belügyminiszter augusztus 16-án a hadra kelt sereg élelmezése érdekében, a lakosság vágómarha fogyasztásának csökkentésére utasította a törvényhatóságok első tisztviselőit. Sándor János így fogalmazott: „felhívom alispán/ polgármester urat, igyekezzék megfelelő módon a lakosság körében odahatni, hogy az a marhahús-fogyasztásról minél kiterjedtebb mértékben a sertés- és juhhús-fogyasztásra térjen át ”.237 A kormány a háború első hetében az osztrák-magyar haderő élelmezése érdekében Somogy vármegyére „vágómarhakeretet” és gabonakiviteli tilalmat rendelt el. Augusztus 12- én a főispán kétségbeesett táviratot intézett a földmívelésügyi miniszterhez, melyben sürgette a katonaság által megvett lovak árának mielőbbi kifizetését, a vármegye területé232 1912. évi LXIII. törvénycikk a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről. Magyar Törvénytár. 1912. évi törvényezikkek. Budapest, 1913, Franklin-Társulat, 691-710. p. 233 MNL SML Fó'ispáni általános 470/40/1914. sz. 5600/eln./1914. BM. sz. 234 A szocialisták az élelmiszer-uzsora ellen. Felhívás Kaposvár közönségéhez. Somogyi Hírlap, 1914. augusztus 4. 2. p. 235 MNL SML Fó'ispáni bizalmas 36/1914. sz. 236 1912. évi LXVIII. törvénycikk a hadiszolgáltatásokról. Magyar Törvénytár. 1912. évi törvényezikkek. Budapest, 1913, Franklin-Társulat, 871-882. p. 237 MNL SML Fó'ispáni általános 496/40/1914. sz. 151493/III./1914. BM. sz. 54
