Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Nübl János: A somogyi hátország a „Nagy Háború" első hónapjaiban
A vármegyei közigazgatás fokozatosan igyekezett a teljes egész”) állami segélyben részesülők számát csökkenteni. Szeptember 23-án az alispán ismételten felhívta a főszolgabírók és a kaposvári polgármester figyelmét, hogy az államsegély megállapításánál legfontosabb irányelv, hogy „a család részére adott napi államsegély összege nem haladhatja túl a bevonult átlagos napi keresetét”.183 A kormányfő szeptember 30-án, majd október 15-én kelt, a főispáni karhoz intézett leveleiben az államsegély kiutalványozásáról kért tájékoztatást. Információi szerint ugyanis az ország egyes területein még nem folyósították a megítélt államsegélyt. Makfalvay Géza október 17-én kelt levele szerint, Somogybán ekkor már három alkalommal fizettek államsegélyt a községi elöljáróságok.184 A szeptember első napjaiban eszközölt első kifizetési időszak alkalmával a vármegyében 4-4500 család részesült államsegélyben.185 Október 27-én a főispán a megyeszerte felhangzó panaszra reagálva, mely szerint sokan kapnak államsegélyt olyanok, akik az „állami segélyt nem a szükségüket, anyagi károsodásukat enyhíteni célzó valóságos segélynek, hanem jövedelmi forrásnak tekintik, amelyre támaszkodva minden eddig is teljesített munkájuktól tartózkodnak”, a hatóságokat az államsegélyre való jogosultság megállapításánál „a lehető legnagyobb szigorra” intette. Makfalvay Géza arra utasította a főszolgabírók útján a községi jegyzőket, hogy csak az önellátásra képteleneket vegyék fel az államsegélylistára, míg a munkaképeseket - a főispán a rendeletben a „munkakerülő” szót is használta— „dologra kell szorítani”.186 Mezőgazdaság Somogy vármegye uralkodó gazdasági szektora a mezőgazdaság volt. A népesség 70%-a növénytermesztésből és állattenyésztésből élt. A mozgósítás nem okozott számottevő fennakadást az aratásban, habár a somogyi gazdasági cselédek és napszámosok 40- 50%-a bevonult, az otthonmaradtak pedig azonnal magasabb napszámbért követeltek. A munkáshiányt és a napszámbérek duplájára növekedését leginkább a nagyobb gazdaságok szenvedték meg.187 A mezőgazdasági munkaerőhiány mérséklése érdekében a földmívelésügyi miniszter augusztus 5-én felhívást tett közzé, melyben az otthon maradt ifjak, idősek és asszonyok munkaerejének fokozottabb igénybevételére utasította a közigazgatási hatóságokat. A miniszter a bevonultak önerőből boldogulni képtelen hozzátartozóit a vármegyei, járási és községi szervek segítségére bízta. Makfalvay Géza sietett megnyugtatni a minisztert: Somogy vármegyében „a mezei munkálatok (elsősorban a betakarítás és a cséplés) a körülményekhez képest kielégítően folynak s a kölcsönös segítségben sem tapasztalható hiány”.188 Augusztus elején a honvédelmi miniszter a hátországban lévő, mezőgazdaságból élő népfelkelőket hazaengedte aratás, behordás, cséplés idejére. Hazai Samu kikötötte, hogy a kivezényelt katonáknak szeptember elsején mindenképpen vissza kell térniük a kaszárnyákba. A miniszter elvárta, hogy a szabadságolt népfelkelők lakóhelyükön, elsősorban saját vagy rokonaik birtokán, esetleg falubeli kisgazdák földjén arassanak. Ha mégis bérmunkásnak álltak, kizárólag lakóhelyükhöz közeli uradalomhoz szegődhettek 183 Somogyvármegye Hivatalos Lapja, 1914. szeptember 24. 718-720. p. 184 MNL SML Főispáni általános 448-Á/40/1914. sz. 185 Félmillió korona a hadbavonultak családjainak. Somogyi Hírlap, 1914. szeptember 1. 3. p. 186 MNL SML Fó'ispáni általános 448-Á/40/1914. sz. 187 Somogyvármegye Hivatalos Lapja, 1914. november 19. 859. p. 188 MNL SML Fó'ispáni általános 471/40/1914. sz. 7284/eln./1914. FM. sz. 48
