Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Nübl János: A somogyi hátország a „Nagy Háború" első hónapjaiban
A kormányzat az egész országra kiterjedő hatállyal korlátozta és ellenőrzés alá vette a posta-, távíró- és telefonforgalmat. A sajtószabadságot korlátozva, miniszterelnöki rendelet tiltotta meg a Monarchia katonai intézkedéseinek közlését. Az igazságügy-miniszter elrendelte az előzetes sajtócenzúrát, amelynek értelmében az időszaki lapokat terjesztésük előtt 3 órával, egyéb sajtóterméket egy héttel megjelenésük előtt a területileg illetékes királyi ügyészséghez be kellett szolgáltatni, hogy „a hadviselés érdekeit veszélyeztető híreket” a cenzúrázással megbízott hatóság ki tudja törölni.2 Július 26-án a miniszterelnök személyes hangú levelet intézett a főispáni karhoz,3 amelytől „a beállott háborús viszonyok” okán, „hatványozott tevékenységet” kívánt. „Első feladat, hogy a közigazgatás rendes menete fel ne akadjon. Ellenkezőleg pontosabbnak, buzgóbbnak, minden jogos érdek iránt figyelmesebbnek kell a hivatalos szervek működésének lenni, mint bármikor máskor. Második a nyugalomnak, rendnek fenntartása, amely egyfelől a rendőrhatóságok és a közbiztonsági szolgálat fokozott éberségétől, másfelől a közhatalmat kezelő hatóságok nyugodt, férfias, hidegvérrel erélyes magatartásától függ, amely bizalmat ébreszt és tiszteletet parancsol. Harmadszor, és ez mindenek felett fontos kötelességtek épen nektek főispánoknak, akiknek tudnotok kell igazán vezetni a gondjaitokra bízott vármegyét, helyes mederbe kell terelni s minden kártékony tévútra csapodástól megőrizni a vármegyei lakosság közhangulatát. ”4 Tisza levelében külön kitért a kivételes törvény életbeléptetése után a kormány által foganatosított rendkívüli intézkedések következetes végrehajtására. A „minden gonosz izgatás, vagy rendzavaró cselekvés ártalmatlanná tevésére ’’lehetőséget biztosító rendeletek közül a kormányfő kiemelte az osztrák—magyar és a német haderő tevékenységére utaló hírek sajtóközlésének szigorú tilalmát. Végezetül, a nem magyar ajkú lakosság viszonylatában а kor mány fő ,,e ró'í mutató, de félelmet nem keltő” vármegyei közigazgatást kívánt.5 Ugyancsak július 26-án a belügyminiszter - a hadsereg-főparancsnokság átiratára reagálva — utasította a törvényhatóságok vezetőit, hogy a továbbiakban telefonon („távbeszélőn”) „katonai érdekű és érintettségéi ügyeket ne bonyolítsanak”.6 Ezen a napon küldték szét a Belügyminisztériumból a főispánoknak a háború esetén foganatosított kivételes intézkedések végrehajtását rögzítő „Tájékoztató”-t is. A „szigorúan bizalmasan kezelendő és zár alatt tartandó” intézkedési tervet Makfalvay Géza, Somogy vármegye főispánja július 27-én kapta kézhez.7 2 Galántai József: A háborús állam. A „kivételes hatalom” kodifikálása és alkalmazása 1914—16-ban. In: Pölöskei Ferenc-Ránki György (szerk.): A magyarországi polgári államrendszerek. Budapest, 1981, Tan- könyvkiadó, 201-202. p. 3 A dualizmus időszakában - közjogi állását és politikai szerepét tekintve — a vármegyei törvényhatóság elsó' embere a fó'ispán volt. Mint a kormány képviselője a törvényhatósági közigazgatásban — akit a belügyminiszter előterjesztésére a király nevezett ki és mentett fel —, ellenőrizte a vármegyei önkormányzatot és őrködött a törvényhatóság által közvetített állami közigazgatás érdekei felett. Szervezeti hatásköre kettős volt: egyrészt — az igazságszolgáltatásban működők kivételével — a vármegye területén tevékenykedő állami tisztviselők feje, másrészt - mivel a vármegyei tisztviselői kar főnöke az alispán, nem vezeti, hanem — felügyeli a törvényhatósági adminisztrációt. A fó'ispán elnökölt a törvényhatósági és a közigazgatási bizottságban, a vármegyei állások egy részére kinevezési, más részére jelöltállítási joggal bírt. Általános ellenőrzési, felügyeleti, szervezeti teendői, rendeletkiadási jogosítványa, fegyelmi jogköre a vármegye minden testületi szerve és tisztviselője fölé emelte. 4 Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára IV. 401. a. Somogy vármegye főispánjának bizalmas iratai, (a továbbiakban: MNL SML Főispáni bizalmas) 36/1914. sz. 5 MNL SML Főispáni bizalmas 36/1914. sz. 6 Uo. 7 MNL SML Főispáni bizalmas 36/1914. 5149/eln./1914. BM. sz. 22
