Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Nübl János: A somogyi hátország a „Nagy Háború" első hónapjaiban
A SOMOGYI HÁTORSZÁG A „NAGY HÁBORÚ” ELSŐ HÓNAPJAIBAN NÜBLJÁNOS Mozgósítások és kivételes intézkedések A szarajevói merénylet következményeként, hosszas diplomáciai előkészítést követően, Wladimir Giesl báró, a Monarchia belgrádi követe 1914. július 23-án délután 6 órakor átadta a szerb kormánynak Ausztria—Magyarország francia nyelven szövegezett jegyzékét. (Bár a jegyzék formai értelemben nem volt ultimátum — nem tartalmazta a szerb válasz kedvezőtlen volta esetén a hadiállapot beálltát — a korabeli diplomácia és sajtó, valamint a történeti irodalom mégis végső felszólításnak tekintette, illetve tekinti.) A követ hangsúlyozta, a „kielégítő” szerb válasznak 48 órán belül meg kell születnie, ellenkező esetben az osztrák—magyar követség teljes személyzete azonnal elhagyja Belgrádot. Egy szuverén állam számára elfogadhatatlan követeléseket tartalmazó jegyzékre természetesen a belgrádi kormány nem adhatott „kielégítő” választ, így a Monarchia július 25-én késő délután megszakította diplomáciai kapcsolatát Szerbiával. (A jegyzékre adott „nem kielégítő” szerb válasz nem vonta maga után a hadiállapot beálltát a két állam között.) A Szerbiának küldött osztrák-magyar jegyzékre adott „nem kielégítő” belgrádi válasz nyomán, I. Ferenc József 1914. július 25-én 21 óra 23 perckor elrendelte az osztrák-magyar haderő részleges mozgósítását, vagyis a fegyveres erők kétötöd részének béke hadrendből hadi hadrendbe történő átállítását Szerbia és Montenegró ellen. A részleges mozgósítási parancs kiadása lehetővé tette a magyar kormány számára, hogy az 1912. évi LXIII. te.1 alapján kivételes hatalmat vegyen igénybe. Magyarországon a katonai hatóságok nem nyertek felhatalmazást közigazgatási funkciók átvételére, a háború esetén érvényes kivételes hatalom teljes egészében a polgári igazgatás kezében maradt. (Ausztriában a polgári kormányzat hatásköreinek nagy részét átadva, a katonai igazgatás alá rendelődött.) A Tisza-kormány a július 26-tól igénybe vett kivételes hatalom alapján, július 27-i dátummal a részleges mozgósítással összefüggő, „a rendes polgári életet katonai módszerekkel korlátozó” rendeleteket adott ki. A rendszabályok túlnyomó része dél- és északkelet-magyarországi, valamint erdélyi törvényhatóságokra vonatkozott, s csak kisebb hányada volt országos hatáskörű. A kormány közbiztonsági szolgálatra a déli és erdélyi határvidék városaiba irányította a falvak, a vidék rendjére ügyelő csendőrséget. Az említett országrészekben felfüggesztették az esküdtbíróságok működését, s a büntetőeljárást szigorítva, bevezették a gyorsított bűnvádi eljárást. A „rend és a nyugalom fenntartása”, valamint „a haderő műveleti hatékonyságának biztosítása” érdekében Dél- és Eszakkelet-Magyarországon, valamint Erdélyben korlátozták a fegyvertartást, az egyesülési és gyülekezési jogot is. (A Dunántúl törvényhatóságai közül Baranya vármegye és Pécs törvényhatósági joggal felruházott város volt nevesítve, mint határszéli, különös figyelmet érdemlő közigazgatási egység.) 1 1912. évi LXIII. törvénycikk a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről. Magyar Törvénytár. 1912. évi törvényezikkek. Budapest, 1913, Franklin-Társulat, 691—710. p. 21
