Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 45-46. (Kaposvár, 2018)
Hall Géza: Hadifogságom naplója. (A bevezetőt és a jegyzeteket írta, a szöveggondozást végezte: Nübl János)
Május 15. Ma ünnepeltünk, Guszti barátunknak 24. születése napját ünnepeltük meg, amely alkalommal az ő vendégei voltunk egy kitűnő uzsonnára. Nagyon kellemesen telt az idő. Közben megemlékeztünk azokról, akik a mai napon sóhajtva gondolnak rá. Mielőtt tovább peregne a nap, hadd kívánjam Gusztinak, hogy a nagykorúság éveiben se lásson szomorúbb napokat, mint fiatalsága vidám idejében. Legyen boldog, ahogy azt a legszebb álmok egyikén megálmodta; vágyak, álmok — jövendőbeliével egyetemben - ne csalják meg soha. Végül kívánom, hogy Guszti sok névnapot érjen, s boldog megelégedésben soká, igen soká éljen! Megemlítem még, hogy a mai napon egy ezredes vizsgálta meg lágerünket, kinek szintén — mint minden alkalommal — előadtuk kérésünket, amely helyzetünk javítását célozza. Amint naplómat forgatom, olvasom április 10-i bejegyzésemet, hogy a svájci ezredes ígéretet tett nekünk, miszerint sorsunkon enyhíteni igyekszik. De mindjárt mellette van a reménytelenség, hogy ez is, mint eddig minden csak ígéret marad. Azonban most kellemesen csalódtunk. Folyó hó 13-án megérkezett a táborunkba 120 nadrág, amely bizony jó segítség volt a mi lerongyolódott társaságunknak. Hálásan gondolunk a fehér hajú, öreg ezredes bácsira. Május 21. Az otthoni állapotok nagyon elvadultak; a bolsevik kormány hatalma nőttön-nő. A nemrégiben kitörő örömmel fogadott hír, hogy a szovjet megbukott, szomorú csalódássá lett; s újra visszaestünk a szomorú, reménytelen várakozásba. Hát mikor lesz már vége ennek az átkos diktatúrának? Keserű düh, amely az elkeseredéssel párosul, azt diktálja nekünk, hogy jelentkezzünk egy toborzott csapatba, amely a magyar „bolsik” ellen megy, és habozás nélkül megtesszük azt, pedig vérző szívvel gondolunk arra, hogy esetleg testvérvért kellene ontani! Talán a legjobb barát vagy rokon állna velünk szemben ama küzdelemben, amely megbuktatni óhajtja azt az átkos diktatúrát, amely belátásunk szerint csak vészt, bajt esetleg összeomlást hozhat a kis Magyarországra. Neked elmondom kedves Naplóm, hogy az első lépést meg is tették Kaczovszky és Szél bajtársak. A francia kapitány lágerkommandánshoz mentek őt felkérni, hogy érdeklődjék a hadügyminisztériumnál, lehetséges lenne-e egy önkéntes csapatot alakítani a hadifoglyokból, akik meggyőződésből harcolnának az egész világot veszélyeztető bolsevizmus ellen. A francia kapitány megígérte, hogy érdeklődni fog a dolog után. Május 31. Utolsó májusi nap. Gyönyörű idő van. Alkonyodik, búcsúzik a legszebb hónap, hogy hosszú átaludott esztendő után, amelyben világot átalakító események fognak lejátszódni, egy talán kiporzott, megtisztult világba fog felébredni. Június 3. Hírt kaptam hazulról, talán mondhatnám, jó hírt hozott a hadifoglyok postája. Ugyanis apám megírta, hogy otthon állásba jutottam: kineveztek az államhoz.327 Örültem a kinevezésnek és talán a fogság viselése is könnyebb, ha arra gondolok, hogy hazatérésem 327 Pogány József közoktatásügyi népbiztos 1919. június 27-én-másokkal együtt —Hall Géza okleveles elemi népiskolai tanítót állami elemi népiskolai tanítóvá nevezte ki. A közoktatásügyi népbiztos 1919. évi 155297. számú rendelete. Hivatalos Közlöny, 1919. július 10. (29. szám.) 236-237. p. 106
