Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Nübl János: Somogy vármegye politikai közélete az 1914. júliusi válság idején
főnök álláspontját osztotta, Kari Stürgkh gróf osztrák miniszterelnök viszont a külügyminiszter véleményét támogatta. A Monarchia vezető államférfiúi közül egyedül a magyar miniszterelnök, gróf Tisza István foglalt állást a háborús megoldás ellen. Tisza háború esetén román betöréstől tartott Erdélyben, ezért nem támogatta július első hetében a fegyveres megoldást. A magyar miniszterelnök Románia sakkban tartása érdekében szövetségkötést szorgalmazott Bulgáriával. Az uralkodó meghallgatta ugyan Tiszát, de eredeti elképzelésének megfelelően, július 4-én levélben kérte a német császár előzetes hozzájárulását a Szerbiával szembeni fegyveres fellépéshez. Ferenc József levele mellett Berlinbe érkezett egy, az osztrák—magyar külügyminisztériumban összeállított, a Monarchia szándékolt balkáni politikáját bemutató emlékirat is. Július 5-én II. Vilmos német császár támogatásáról biztosította a Monarchiát, sőt, a konfliktusba várhatóan beavatkozó Oroszországgal szemben is szövetségesi segítséget ígért. Július 6-án a német kancellár megismételve uralkodója állásfoglalását, azonnali fegyveres fellépést sürgetett. Július 7-én az osztrák és a magyar kormány közös ülést tartott Bécsben a Szerbia elleni diplomáciai akció megvitatása érdekében. A közös minisztertanácson Tisza István a megígért német támogatás ellenére sem változtatott álláspontján, sőt, tiltakozott azon osztrák elképzelések ellen, amelyek egy sikeres háború után Szerbia egy részének annektálását követelték. Az eredménytelenül záródó értekezlet után, Tisza aggályait leszerelendő, Berchtold felkérte a németeket, hogy Bulgáriával a lehető legrövidebb időn belül kössenek szövetségi szerződést. A kedvező német válasz, amelyben a császár nemcsak a bolgár szövetség gondolatát fogadta el, hanem Románia féken tartását - semlegességét - is megígérte, Tiszát álláspontja revideálására sarkallta. Miután a vezérkartól ígéretet kapott az erdélyi határ megerősítésére, gróf Tisza István is elfogadta a Szerbiával való leszámolás gondolatát. Július 14-én Bécsben az osztrák miniszterelnök, a külügyminiszter, a király személye körüli miniszter (báró Burián István) és a magyar kormányfő megállapodott a Szerbiának küldendő követelésekről. A jegyzék végső fogalmazását a július 19-i közös miniszter- tanácson fogadták el, s az uralkodó július 21-én látta el kézjegyével az iratot.33 Július harmadik hetében tehát a Monarchia vezető köreiben egység alakult ki a szerb királyság elleni katonai akció tekintetében. A magyar sajtó — immár kormányzati támogatással — a bűnös Szerbia megbüntetését követelte. A Somogyvármegye július 15-i számának első oldalán — a Külügy-Hadügy című Budapesten kiadott katonapolitikai hetilap legutóbbi vezércikkét ismertetve - egy, a fővárosi és vidéki sajtó egyaránt felbukkanó mondatba sűrítve foglalta össze a vármegye népességének (vélt) véleményét: „ most a legbékésebb polgár is háborút kíván a pökhendi Szerbia ellen”.34 Július 16-án végre-valahára összeült SomogyVármegye Törvényhatósági Bizottsága, hogy „a trónörökös és hitvese halála felett érzett részvétét tanúsító feliratot” intézzen a királyhoz. A rendkívüli közgyűlést Makfalvay Géza főispán Ferenc Ferdinánd főherceg emberi értékeit méltató rövid emlékbeszéde nyitotta meg: „Elvesztettük a magyar trón várományosát, egy oly férfiút, ki erős elhatározásáról, nagy lelki erejéről és kiváló szellemi képességéről volt nevezetes, ki lelkiismeretességgel teljesítette az állással járó kötelességeket, soha azokon túl nem lépett, sem azokon alul nem maradt, kit a világ zárkózottnak ítélt, pedig házasságával, mellyel túltette magát az udvari hagyományok rideg szabályain és számos előítéletének, bebizonyította, hogy kebelében melegen érző szív dobog.”35 Makfalvay Géza felszólalása után Tallián Andor vármegyei főjegyző felolvasta a kor szokásainak megfelelő szövegezésű feliratot, melyet a törvényhatósági bizottság egyhangúan fogadott el. „Felséges Királyunk! Legkegyelmesebb Urunk! Somogyvármegye közönsége mérhetetlen fájdalommal fogadta azon borzalmas tragédia hírét, amely múlt hó 28-án Szarajevóban Ferenc Ferdinánd kir.fályi] herceg Őfenségének s áldottlelkű hitvesének gyászos halálát okozta. Egy elvetemült gonosz orgyilkos fegyvere oltotta ki életüket, szörnyű tettével gyászba borítva Királyt, nemzetet, s apát anyát vesztett ártatlan gyermekeket. 33 Galántai József: Magyarország az első világháborúban. Bp., 2001, Korona Kiadó, 78-97. p. 34 A hadsereg háborút kíván. Le kell végre számolni Szerbiával! Somogyvármegye, 1914. július 15. 1—2. p. 35 Somogymegye részvéte. A törvényhatóság gyásza. Somogyi Hírlap, 1914. július 17. 1-2. p. 94
