Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Nübl János: Somogy vármegye politikai közélete az 1914. júliusi válság idején
Nincs oly emberien érző lélek, mely meg ne borzadna az önmagából kivetkőzött, őrületes gonosz indulattól vezérelt emberi szörnyeteg ezen tette felett, mely Felségednek a királyi ház és népei boldogsága felett őrködő atyai szívét oly mélyen megkeserítette. A magyar nép a történelem tanúsága szerint mindig hagyományos hűséggel viseltetett uralkodóihoz, a legközelebb lefolyt századok eseményei elszakíthatatlan kapcsolatot hoztak létre a királyi ház és e nemzet között, amely kapcsolatot Felséged hosszú dicsőségteljes uralkodása még bensőségesebbé tett, s igazi szívbeli harmóniát teremtett a Király és a nemzet között. Felséged fenkölt alakja ott van minden magyar ember szívében, e nép mindig osztozott Felséged örömében, s vele együtt érzett a megpróbáltatások keserű, kínteljes napjai alatt. Most is a hazafiúi bánat igaz érzésével siratjuk azt a férfiút, kit Felségednek népei jövő boldogságát célzó bölcs előrelátása utódául szemelt ki, aki felékesítve annyi sok szép, nemes tulajdonságokkal, Felséged uralkodói erényeinek letéteményese, Szent István koronájának várományosa volt. O mint polgár és katona egyaránt a kötelességteljesítés mintaképe volt, bátor és erős, nagy tettekre hivatott. S íme, mindennek vége, a szarajevói véres esemény hozzáfűződő legszebb reményeinket sírba vitte. Miért kellett ennek így történni? Megoldatlanul áll e kérdés szorongó lelkünk előtt, s fájdalmas szavunkra nem felel, némán hallgat az artstetteni sírbolt. A tökéletes férfi és a legeszményibben szerető nő egymás mellett nyugosszák örök álmaikat. A szeretet egyesítette szíveiket az életben, a szeretet egyesíti a halálban. Ebben van a kiengesz- telődés, ez ezen rettenetes végzettel szemben az egyetlen vigasztaló gondolat. De mi nem csüggedünk. Bízunk a Gondviselés határtalan jóságában, mely Felségedben a magyar népnek szerető jó atyát adott s Felségedet megtartotta hazánk s népei boldogítására. Felséged drága élete felett ezután is őrködni fog a Mindenható kegyelme, őrködni fog a Magyarok Nagyasszonyának, feledhetetlen Erzsébet királynénknak megdicsőült szelleme és a mi szeretetünk. Áldja meg az ég Felségedet! Távoztassa el szívétől a borús, komor gondolatokat, találjon vigasztalást, örömet abban a rajongó, igaz szeretetben, mellyel Felségedet hű magyar népe körülveszi. A magyar nép millióinak szívét egy érzés dobogtatja, ajkunk egy imát rebeg: ’Isten oltalmazza s áldja meg a mi szeretett királyunkat!’ Somogyvármegye közönsége nevében: Kacskovics Lajos alispán.”36 A Monarchia - s ezen belül Magyarország - állam- és közigazgatása természetesen készült a háborúra, de a „készültség foka” a vármegyék viszonylatában az ultimátum átadásáig nem haladta meg az előző két esztendőben - a Balkán-háborúk idején — elért szintet. Július 6-án a belügyminiszter utasította a főispánokat, hogy törvényhatóságuk területén rendőri közegeik segítségével gyűjtsék össze az esetlegesen előforduló szerb és román katona- szökevényeket. A miniszter szerint az 1912—1913. évi Balkán-háborúk miatt Magyarországra „nagy számban érkeztek szerb és román katonaszökevények, kik nagy részben fajrokonaik könyör- adományaiból élnek, községről-községre csavarognak, a közbiztonságot veszélyeztetik és egyes esetekben kémkedéssel is gyanúsíthatok”. Az ország belsejébe (Csongrád, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Heves, Szabolcs, Hajdú, Fejér és Veszprém vármegyék területére) internálni szánt szerb és román katonaszökevények munkaerejét a magyar állam - a koszt és a kvártély fejében-közérdekű munkákra (útépítés, útkarbantartás, utcaseprés, hólapátolás stb.) kívánta igénybe venni.37 Július 18-án Sándor János belügyminiszter a nagyszerb propaganda sugallta merényletektől tartva — a közös hadügyminiszter előterjesztésére — elrendelte a katonailag fontos műtárgyak, vasúti és közúti hidak folyamatos őrzését,38 a kémkedéssel gyanúsítható 36 Vármegyei szabályrendeletek és közérdekű határozatok. Somogyvármegye Hivatalos Lapja, 1914. július 23. 579-582. p. (Somogy Vármegye Törvényhatósági Bizottságának 1914. július 16-án tartott rendkívüli közgyűlésének jegyzőkönyve. 596/17825/1914. kgy. sz.) 37 MNL SML IV. 401. a. Somogy vármegye főispánjának bizalmas (elnöki) iratai. 1035/34/1914. sz. 38 MNL SML IV. 401. a. Somogy vármegye főispánjának bizalmas (elnöki) iratai. 1300/33/1914. sz. 95
