Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 43-44. (Kaposvár, 2014)
Nübl János: Somogy vármegye politikai közélete az 1914. júliusi válság idején
ezeken az egyházi megemlékezéseken nem tudott részt venni. Somssich gróf természetesen nem fogadta el a válaszokat, ellenben a közgyűlés a kérdés felett minden szívfájdalom nélkül napirendre tért. Mint említettük, Ferenc Ferdinánd nem volt népszerű Magyarországon. A vármegyei politikai közélet látszólag nem vett tudomást a külpolitikai válságról. Például Somogy vármegye legszókimondóbb politikai formációja, a Kaposvári Szociáldemokrata Párt, július első felében a vármegyeszékhely peremkerületeiben egymás után tartotta népgyűléseit, s ezeken az összejöveteleken nem a készülő háború, hanem a választójog volt a téma. A gyűlésező munkások továbbra is a régi jelszavakat skandálták: „Jogot a népnek! Kenyeret a népnek! Földet a népnek/”30 A szarajevói merénylet után a Monarchia vezető köreiben újra a legfontosabb kérdéssé lett Szerbia. A Szerb Királyság 1903-tól vált Ausztria-Magyarország vetélytársává a Balkánon. 1903. június 11-én egy szerb katonatiszti csoport meggyilkolta a Habsburg-barát politikát folytató Obrenovic Sándor királyt, s Oroszországra támaszkodva a szerbek egy hazába való egyesítésének eszméjét hirdető Karadjordjevic-dinasztiát segítette trónra. A Monarchia belső nehézsége (nemzetiségi, agrár- és munkásmozgalmak, a dualista struktúra megkérdőjele- ződése) miatt évekig nem tudott reagálni a déli szomszéd politikai irányvonalváltására. A dualista állam először 1906 februárjában kísérelte meg Szerbia megrendszabályozását. A kettős államszövetség piacát nagyrészt elzárta a szerb mezőgazdasági termékek elől, e lépéstől remélve a szerb gazdaság és politika térdre kényszerítését. Az öt esztendeig tartó vámháború („Sertésháború”) teljesen eredménytelennek bizonyult, sőt, komoly károkat okozott a Monarchia gazdaságának, ráadásul elősegítette a szerb gazdasági önállóság erősödését. 1907-től Bécs már keményebb fellépésben gondolkodott, s az osztrák—magyar vezérkar kidolgozta a szerb királyság elleni katonai támadás terveit. 1908 októberében a Monarchia annektálta a kereken harminc éve (1878-ban) megszállt Boszniát és Hercegovinát. A tartományokra áhítozó Szerbiát a Monarchiának 1909 februárjában csak ultimátummal sikerült rábírnia arra, hogy a bekebelezést a nemzetközi közvélemény előtt elfogadja. A szerb kormány egyébként csak — az akkor éppen katonai segítséget nyújtani nem tudó — orosz vezetés tanácsára fogadta el a dualista állam követeléseit (az annexió deklaratív elismerését, a Monarchia elleni propaganda megszüntetését, a dualista állam ellen izgató szervezetek feloszlatását). 1912—1913-ban az első és a második Balkán-háborúban Szerbia komoly területnyereséget ért el, de stratégiai célját — kijárat megszerzését az Adriai-tengerhez — Ausztria-Magyarország (és Olaszország) megakadályozta. 1913 októberében a Monarchia újra csak katonai beavatkozás hangoztatásával érte el, hogy a szerb hadsereg a londoni nagyhatalmi konferencián létrehozott, Albánia részét képező területekről visszavonuljon. Szerbia az ultimátumot ismét - az „általános háborúra” katonailag még fel nem készült — Oroszország tanácsára fogadta el. Az 1903-tól nemzetegyesítő politikát folytató, a Balkán-háborúkban megerősödött, megnagyobbodott Szerb Királyság sikerei hatására a Monarchia szerbjei Bécs helyett immár Belgrád szavára figyeltek.31 Az előzmények ismeretében teljesen érthető, hogy a szarajevói merénylet után az 1907 óta preventív háborút szorgalmazó osztrák—magyar vezérkar főnöke Szerbia ellen minden diplomáciai előkészítés nélküli, azonnali mozgósítást és támadást javasolt az uralkodónak. Franz Conrad báró véleménye szerint az osztrák—magyar haderő a meglepett Szerbiát gyorsan lerohanva kész tények elé tudta volna állítani a nagyhatalmakat. Ferenc József is katonai akcióban gondolkodott, azonban szükségesnek tartotta a merénylet körülményeinek kivizsgálását, s mindenekelőtt a szövetséges Németország32 elvi támogatására várt. A Monarchia külügyminisztere, Leopold Berchtold gróf a császárhoz hasonlatosan csak kellő diplomáciai előkészítés, lefolytatott bűnügyi vizsgálat, s természetesen a német császár és a német kormány előzetes hozzájárulása után tervezett hadjáratot a déli szomszéd ellen. Alexander Krobatin közös hadügyminiszter Conrad vezérkari 30 Népgyűlés a Cserben. A munkásság a választójogért. Somogyi Hírlap, 1914. július 11. 3. p.; Gyűlés a Pécsi-utcában. Somogyi Hírlap, 1914. július 12. 7. p. 31 Galántai József: Magyarország az első világháborúban. Bp., 2001, Korona Kiadó, 34-48. p. 32 A Monarchia és Németország 1879 októberében titkos katonai szerződést kötött Oroszország ellen. 93
